Igehely: Jel 17:7-14; Kulcsige: Jel 17:8b „És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a fenevad volt és nincsen, de megjelenik.”
A 17. rész azzal kezdődik, hogy egy angyal bemutatja János apostolnak a fenevadon ülő parázna nőt, aki sok embert félrevezetetett és becsapott gonoszságával. Ez az asszony a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől volt részeg. Ilyen látvány után nem meglepő, hogy János nagyon elcsodálkozott. Ekkor újabb magyarázatot kap az apostol: „a fenevadat, amelyet láttál volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba.” (8a.v.) Ma, ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy tombol a Sátán. Emberek képesek magukat is fölrobbantani, csakhogy öljenek, pusztítsanak. Hazugságok, lopások, gyilkosságok, istenkáromlások miatt nyög a föld. Amikor ezeket látjuk, mi is elcsodálkozunk, vajon Isten meddig tűri még? Nagy valószínűséggel nem sokáig már. Mi most a világ gonoszságán csodálkozunk, viszont azok, akiknek neve nincs benne az élet könyvében, ők mást csodálnak. Őket el tudja hitetni a Sátán. Amikor majd ráébrednek, hogy a Bárány már rég legyőzte őt a Golgotán, akkor félni és rettegni fognak, de az már késő lesz. Jézus a győztes, hős király! Csodálod-e Őt?
Simon András
Az igaz buzgó könyörgése
Igehely: 1Kir 18:30-46 Kulcsigék: 1Kir 18:36-37 „Az áldozat bemutatása idején odalépett Illés próféta, és ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket!”
A Karmel-hegyi történet sokunk számára ismerős. Izrael népe úgy elfordult Istentől, hogy szinte különbséget sem tudott már tenni a Baál istenek és az élő Isten között. Illés próféta felszólítja a népet, döntsenek kit akarnak szolgálni. A négyszázötven Baál pap imájára nem jött sem válasz, sem tűz az égből. Illés ekkor magához hívta a népet, oltárt épített, rárakta a fát, az áldozatot, aztán háromszor meglocsoltatta vízzel, nehogy valaki azt higgye a nagy szárazság miatt gyúlt meg az áldozat. Illés imája az élő Istent dicsőítette: „Uram, … Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben… és te fordítsd vissza szívüket!” (36-38v.) Erre az imára Isten tűzzel válaszolt, mire a nép arcra esett és felkiáltott: „Az Úr az Isten!” Illés parancsolt, hogy fogják meg a Baál prófétákat, majd a Kisón-patak mellett lemészárolta őket. Isten később is meghallgatta Illés prófétát, amikor esőért imádkozott a szárazság után. Az őszinte bűnbánat, a megtérés olyan áldást hoz a népre, mint az eső és a harmat. Hadd legyünk mi is imádkozó emberek, hisz tudjuk, igen hasznos az igazak buzgó könyörgése.
Simon András
