Igehely: Jel 3:1-6; Kulcsige: Jel 3:5 „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.”
A szárdiszi gyülekezetnek címzett levél figyelmeztetéssel kezdődik: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” Milyen szomorú megállapítás. Önámítás azt hinni, hogy rendben van az életem, ha Isten másképp látja azt. Feltehetjük a kérdést: az vagyok én, akinek képzelem magam? Esetleg az, ahogy mások vélekednek rólam? Isten pontosan tudja, kik is vagyunk mi igazán. Ezért figyelmezteti a gyülekezetet: „Ébredj fel és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak...” Kedves testvérem, ha elfordultál Istentől, ma lehetőséged van visszaemlékezni és megtérni, mert ha nem, Isten hamar jön az ítélettel, mint az éjszakai tolvaj. Hála érte, hogy Szárdiszban voltak olyanok is, akik nem szennyezték be ruhájukat. Azoknak nevét Isten nem törli ki az élet könyvéből, hanem mint győzteseket fehér ruhába öltözteti, és Jézus vallást tesz róluk az Atya előtt. Milyen megtisztelő lesz hallani: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25:21) Te számolsz ilyen megtiszteltetésre? Készülsz a nagy ünnepi lakomára?
Simon András
Imatársak
Igehely: 2Móz 17:8-16 Kulcsige: 2Móz 17:9 „Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.”
Ebben az igében azt olvastuk, hogy Amálék megtámadta Izráelt Refídímben. A Sátánnak ma is ez a taktikája, amikor nem is számítasz rá, akkor támad és kísért. Kedves testvérem, készülj rá, hogy a Sátán téged is támadni fog. Talán épp most vagy a céltáblája? Mózes viszont azonnal reagált. Tanítson ez minket is, hogy álljunk ellene az ördögnek. Parancsot ad Józsuénak, válasszon férfiakat és ütközzön meg az ellenséggel, de ő is vállal egy nagyon fontos feladatot. Felmegy a hegyre és imádkozik felemelt kezekkel. Mindaddig míg kezei felemelve vannak, Izráel győz, de ha leengedte kezét, Amálék kerekedett felül. Ekkor Áron és Húr segítségül jönnek, mint imatársak. Mózest egy kőre ültetik, ők pedig emelik estig a kezeit, és így győzött Izráel.
Ma is nagy szükség van Áronokra és Húrokra, akik támogatják és imában hordozzák a szolgálattevőket, lelkipásztorokat, evangelistákat, misszionáriusokat. Ez egy nemes feladat. Aztán a győzelemről megemlékezni is illik. Mózes oltárt épített, és így nevezte el: „Az Úr az én hadijelvényem.” (16v.) Csakis az Úrral érdemes megharcolni a hit nemes és szép harcát.
Simon András
