2020. november 10., kedd

DÉLELŐTT | 
A vétkezőt törli belőle Isten

Igehely: 2Móz 32:30-35; Kulcsige: 2Móz 32:32 „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!”

Izráel népe megsértette Istent azzal, hogy míg Mózes fent volt a Sinai hegyen átvenni a törvénytáblákat, addig aranyborjút öntöttek. Amikor Mózes lejött a hegyről és látta a helyzetet, haragjában összetörte a kőtáblákat. Azután Isten haragja miatt elpusztult háromezer férfi. A Zsid 10:31-ben ez olvasható: „rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.” A hitehagyott nép megtapasztalja milyen bűngyűlölő, hatalmas és rettenetes az élő Isten. E gyászos helyzetben Mózes Istenhez megy közbenjárni a népért. Elismeri, hogy nagy bűnt követtek el az aranyborjú megöntésével, de könyörög Isten bocsánatáért: „Mégis bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, melyet írtál.” (32v.) Szinte hihetetlen, mire vállalkozik Mózes. Isten azonban nem fogadja el e nagylelkű ajánlatot, hanem azt mondja: „csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.” (33v.) Isten óvjon minket a gonosz minden csábításától, nehogy a bűneink miatt, Isten ki kelljen törölje nevünk az élet könyvéből. Kész vagy ellenállni a bűnnek? Ha becsapott a Sátán, még ma jöjj bocsánatért. Ragadd meg a kegyelmet.

Simon András

DÉLUTÁN | 

A hívők gyülekezetének forró imádsága

Igehely: ApCsel 12:4-19 Kulcsige: ApCsel 12:5 „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.”

Az első gyülekezetet Isten sok csoda és jel által erősítette. Olyan helyzetben, amikor a kegyetlen Heródes Jakabot már megölette és Pétert is börtönbe vetette, a gyülekezet összetörve, de buzgón kiáltott Istenhez. Az őszinte imákra mindig jön valamilyen válasz, de ilyen konkrét válaszra talán még maguk a hívők sem mertek gondolni. Ők csak könyörögtek, Isten pedig elküldte egy angyalát és kiszabadította Pétert a börtönből. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül. Most is ez történt. Annyira csodálatosan lehulltak a bilincsek és maguktól kinyíltak az ajtók, hogy Péter csak az utcán eszmélt fel, hogy ez nem álom, hanem valóság. Isten gyors közbeavatkozását még az imádkozó gyülekezet sem tudta felfogni. Amikor Péter zörgetett és Rodé felismerte hangját, azt mondták neki, elment az eszed. Amikor viszont meglátták, elámultak.

Isten ma is tehet csodákat, Ő nem változott meg. Bárcsak lenne a mi imaéletünk is olyan forró, mint az első gyülekezeté. Nem biztos, hogy Isten minden esetben csodát művel, de higgyünk benne szilárdan, mint a három zsidó ifjú: „ha nem tenné is, mi akkor is hiszünk benne.”

Simon András

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.