2020. március 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Tudok jó föld lenni?

Igehely: Mt 13:1-23; Kulcsige: Mt 13:23 „Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Ma földkutatással is foglalkoznak a tudósok: hogy jött létre a Föld, hány éves, miből tevődik össze. A földművelők pedig a jól termő talajt keresik megművelésre.

Csodálatosak az evangéliumok, Jézus tanításai páratlanok, a teljes Írás pedig annyira hasznos. Van ennél jobb és bölcsebb eszköz? Kétlem. Az Ige elénk tárja a lehetőségeket, választási javaslatot is ad, sőt a következményeket is leírja. Már több mint kétezer éve bizonyítja hitelességét. Akkor miért ne választanánk a legjobbat, miért ne vágynánk „jó föld” lenni? Minden lehetőségünk megvan a bő gyümölcstermésre. Biztosítva van a jó mag, a nedvesség, a fény, a meleg és minden, ami szükséges hozzá. Mindez pedig Istentől, a legjobb „gazdától” van. De azért van, ami rajtunk múlik. Ismerve a gyümölcstermés titkait, procedúráját, miért ne választanánk a legjobbat? Ne engedjük, hogy a gonosz elragadja az Igét, hogy eltántorodjunk nyomorúság, üldözés esetén, vagy, hogy e világ gondja és gazdagságának csábítása megfojtsa a magot. Legyünk jó föld, értsük az Igét és teremjünk sok gyümölcsöt Isten dicsőségére.

Egyed Ernő

DÉLUTÁN | 

A rendezett múlt kegyelme

Igehely: Zsolt 25:1-7; Kulcsige: Zsolt 25:7 „Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!”

Mindannyian rá vagyunk utalva Isten kegyelmére. Egyedül Isten bocsánata tud felszabadítani minket a lelkiismeret vádjától, a múlt nyomasztó terhétől. Múltunknak csekély részét vagyunk képesek mi magunk rendezni. Jézus kereszten történt áldozata képes egyedül a jövőnket bebiztosítani, és ugyanez az áldozat semlegesítheti a múltban elkövetett hibáinkat.

Az ember sokféleképpen próbál megküzdeni múltjával, bűneivel. Ennek egyik szerencsétlen módja a tagadás. „Nem történt semmi, az élet megy tovább.” De így az ember csak saját magát csapja be, senki mást. Egy másik próbálkozás, ha másokhoz hasonlítom magam (ha lehet mindig rosszabbakhoz, hogy különbnek érezzem magam). Ez is porhintés. Sokan megpróbálják elhallgatni hibáikat. Ez sem oldja meg a bajt, sőt keserűbbé teszi a fájdalmat. „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.” (Zsolt 32:3) Mi tehát a megoldás? A beismerés, megvallás, elhagyás. Kérd te is: bűneimre ne emlékezz! És ő nem emlékszik. Te se emlékezz!

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.