Igehely: Mt 20:1-16; Kulcsige: Mt 20:16 „Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
Ezzel a példázattal válaszol Jézus a Mt 19:30 következtetésére: „De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”
Mi a példázat célja? A tanítványok hallották az Úr Jézus a farizeusokkal és a gazdag ifjúval történő beszélgetését. Érdekelte őket, ha ők mindent elhagytak, mekkora jutalomra számíthatnak? E példázat által Megváltónk le akarja rombolni bennünk a felsőbbrendűségi érzetet, hogy érdemeinkre hivatkozva, fejünkbe szálljon a dicsőség és lenézzünk másokat. Leleplez, hogy meglássuk magunkat, irigységünket, képmutatásunkat, megítéli gőgös szívünket, másokat lebecsülő, ítélkező természetünket.
Milyen elemei vannak a példázatnak? A gazda Isten, aki az ő munkájába, követésébe hív. A munkaidő a mi életidőnk. A nap öt szakaszában történő meghívást olvasva, arra gondolhatunk, hogy vannak, akik fiatal éveik hajnalán, mások a tizenéves kor végén, ismét mások felnőttkorban, öregen vagy későn, a halálos ágyon fogadják el az Úr Jézus kegyelmét. Az elszámoláskor a dinár, a jutalom – az örök élet, a megváltás. Szándékosan azok jelenlétében kezdi a számolást, akik a nap hevét viselték.
Mit tanulhatunk Isten országáról? Isten a kezdeményező, aki hív az üdvösségre az evangélium által, a mi részünk pedig a válaszadás. Soha nincs túl korán és soha nem túl késő megtérni, amíg tart a kegyelmi idő. (15v.)
A gazda megtartotta szavát, megadta, amit ígért. Ha azt mondta neked, hogy elfogad, megbocsát, vére megtisztít minden bűntől, megáldja munkádat, Ő betartja ígéretét. Az emberi számítások szerint, azok jártak jól, akik kevés munkával sok pénzt kaptak. Isten szerint azonban mindenki nyertes. Légy ma hálás az új életedért, a sok lelki jóért, amit kaptál Istentől. Imádkozzunk környezetünkben élőkért is, hogy ha késői is az óra, még sokan elindulhassanak az Úr Jézus követésében.
Lesznek meglepetések is a jutalomosztáskor. Ne legyünk önteltek, szálljunk le az elméletek felhőiből és vándoroljunk a kereszthez, lássuk magunkat kegyelemre utaltaknak, legyünk hűségesek, mondjuk az énekíróval együtt: „Jövök semmit sem hozva, keresztedre borulva, meztelen, hogy felruházz, árván bízva, hogy megszánsz...” (HH 25) Hogy ne utolsók, hanem elsők legyünk.
Székely Béla
Imaáhítat: Dicsőítsük Istent, mert szuverén Úr! Magasztaljuk őt, mert nem él vissza ezzel, hanem igazságos! – Zsolt 99:5
Bibliaóra: A királyi törvény – Jak 2:1-13 (Jak 2:8)
Bélsaccar, a mérlegre tett fiatal
Igehely: Dán 5:1-7, 25-28; Kulcsige: Dán 5:5-6 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt. Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, meggörnyedt a háta, és még a térdei is reszkettek.”
Babilon a világot jelképezi, amelyben nincs helye Istennek. Bélsaccar király lakomája bemutatja, hogy mi előzi meg az ítéletet, és hogy zajlik az le. A lakomán vigadozás, ivás, dorbézolás van, vagyis Isten nélküli ünneplés, nem a Szentlélek örömében. Ez az ördögé, s ide hívja szórakozni az embereket. Ebben az éjszakai mulatozásban, fényűzésben a mámor és erkölcstelenség lelkülete vett uralmat az embereken. Pedig az Ef 5:18-ban Isten azt mondja, ne a bor vezessen. A feslett életű ifjú király Isten szent edényeit megcsúfolva színezte dáridóját. Ma is nagy szomjúság van az ilyen lakomák és életmód iránt. Kedves ifjú és idős testvér, testünk a Szentlélek temploma, (1Kor 3:16) ne gyalázzuk meg, ne használjuk bűnös élvezetekre és tisztátalan célokra.
Hirtelen egy kéz jelent meg a falon, mely írni kezdett. A magabiztos Bélsaccar pedig nagyon megrémült. Ugyanis nem lehet következmények nélkül szembeszegülni Istennel. Hogy eloszlassa kétségbeesését, anyja tanácsára Dániel segítségét kéri az írás megfejtésére. Dániel emlékeztette őt, miként nyúlt bele Isten elődje életébe, amikor az felfuvalkodott. Majd elhangzik a szomorú megállapítás: „De te, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad.” (22v.) A prófétai szó elhangzása után Bélsaccarban nincs semmi reakció a megtérésre.
Kedves hívő szülők gyermekei és régi gyülekezeti tagok, vigyázzunk, ne tompuljon el a szívünk, hogy már semmi se tudjon megérinteni, megrettenteni, mert megszoktuk az Igét! Inkább legyen ez az imádságunk: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsolt 90:12). Isten mérlegébe tett és könnyűnek talált. Talál-e bennünk örökkévaló, krisztusi értékeket? Mihez képest talált könnyűnek? Másokhoz képest? Nem. Mi van a mérleg másik serpenyőjében? Több jótett, mint rossz tett? Nem. Amivé válnom kellett volna - a kapott lehetőségek függvényében - találtattam könnyűnek az Ige mérlegén. A jó hír viszont az, hogy Jézus ott van a mérleg serpenyőjében mellettem, mert megváltottja lettem. Bár hiányos még az életem, de mégsem lesz végül híjával, mert a kegyelem mindent kiegyenlít. Isten pedig „nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.” (1Kor 11:32)
Székely Béla
