2020. március 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten dicsőséges, szeretett Fia

Igehely: Mt 17:1-13; Kulcsige: 17:5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”

A közelmúltban alkalmam volt egy csoportban a házasságról és a szexuális együttlétről beszélgetni. Amikor elmondtam, hogy a feleségem és én a házasságig nem éltünk együtt, ezt a reakciót váltotta ki bennük: „ez már nagyon szélsőséges!” Nagyon jól példázza ez, hogy milyen mélyen van az emberiség a bűnben, és mennyire hiányzik belőle az Istennek dicsősége (Róm 3:23).

Amikor az Isten dicsőségéről van szó, mindig eszembe jutnak az özönvíz előtt történt események. Amikor megtörtént a bűnbeesés, az emberből eltűnt az Isten dicsősége, és helyébe került a bűn. Vajon hogy lehetséges ezt a dicsőséget újból élvezni? A felolvasott igerészben van egy útmutató ennek a célnak ez elérésére. Azt mondja az 5. vers utolsó kifejezése: „rá hallgassatok!”. Ha nincs is ráírva a homlokára, az ember mégis vágyik arra, hogy Isten dicsősége felragyogjon az életében. De ez nem lehetséges csak Jézus Krisztuson keresztül, ezért: rá hallgassunk!

Gondolkodj el: Mi lehet az az életedben, ami elveszi Isten dicsőségének helyét? Mi az, ami megakadályozza, hogy Krisztuson keresztül Isten dicsősége felragyogjon az életedben, és örülhess a megváltásnak?

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Követendő életpélda

Igehely: 1Sám 12:1-5, 20-25; Kulcsige: 1Sám 12:2 „Most már a király jár előttetek, hiszen én megöregedtem és megőszültem, a fiaim is ott vannak már közöttetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig.”

Életünk rövidebb vagy hosszabb korszakokból áll, amelyeknek a végén mérlegre kerülnek annak a bizonyos életszakasznak az eseményei. Ilyenkor számos kérdést teszünk fel a kiértékelés céljából. Hogyan vettük az akadályokat? Milyen bukásokat vagy győzelmeket éltünk meg? És nem utolsó sorban, mindent figyelembe véve, mi a végső tanulság az adott korszakról? Pozitív vagy negatív-e a végső eredmény?

Sámuel is tartott kiértékelést a szolgálata végén, és szeretném, ha megfigyelnénk ennek néhány olyan elemét, amely nekünk is hasznos lehet egy-egy korszak lezárásánál. Az első pozitív példa Sámuel kiértékeléséből, hogy ő azt a népre bízta. Nem szubjektivizmusa határozta meg, hanem a nép véleménye. A második, hogy attól függetlenül, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül a néppel, Sámuel nem mondott le róluk, és nem mondta, hogy nem érdekli, mi lesz velük a jövőben. Ő inkább nyitva hagyta a lehetőséget, hogy taníthassa őket (23b). A harmadik pozitív példa, hogy nem szűnt meg imádkozni a népért. Az a kívánságom, hogy mi is olyan szolgái legyünk az Istennek, akik ilyen jó példák tudnak lenni, mint Sámuel. Vajon minden területen azok vagyunk?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.