2020. március 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten dicsőséges, szeretett Fia

Igehely: Mt 17:1-13; Kulcsige: 17:5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”

A közelmúltban alkalmam volt egy csoportban a házasságról és a szexuális együttlétről beszélgetni. Amikor elmondtam, hogy a feleségem és én a házasságig nem éltünk együtt, ezt a reakciót váltotta ki bennük: „ez már nagyon szélsőséges!” Nagyon jól példázza ez, hogy milyen mélyen van az emberiség a bűnben, és mennyire hiányzik belőle az Istennek dicsősége (Róm 3:23).

Amikor az Isten dicsőségéről van szó, mindig eszembe jutnak az özönvíz előtt történt események. Amikor megtörtént a bűnbeesés, az emberből eltűnt az Isten dicsősége, és helyébe került a bűn. Vajon hogy lehetséges ezt a dicsőséget újból élvezni? A felolvasott igerészben van egy útmutató ennek a célnak ez elérésére. Azt mondja az 5. vers utolsó kifejezése: „rá hallgassatok!”. Ha nincs is ráírva a homlokára, az ember mégis vágyik arra, hogy Isten dicsősége felragyogjon az életében. De ez nem lehetséges csak Jézus Krisztuson keresztül, ezért: rá hallgassunk!

Gondolkodj el: Mi lehet az az életedben, ami elveszi Isten dicsőségének helyét? Mi az, ami megakadályozza, hogy Krisztuson keresztül Isten dicsősége felragyogjon az életedben, és örülhess a megváltásnak?

Ferkő Attila

DÉLUTÁN | 

Követendő életpélda

Igehely: 1Sám 12:1-5, 20-25; Kulcsige: 1Sám 12:2 „Most már a király jár előttetek, hiszen én megöregedtem és megőszültem, a fiaim is ott vannak már közöttetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig.”

Életünk rövidebb vagy hosszabb korszakokból áll, amelyeknek a végén mérlegre kerülnek annak a bizonyos életszakasznak az eseményei. Ilyenkor számos kérdést teszünk fel a kiértékelés céljából. Hogyan vettük az akadályokat? Milyen bukásokat vagy győzelmeket éltünk meg? És nem utolsó sorban, mindent figyelembe véve, mi a végső tanulság az adott korszakról? Pozitív vagy negatív-e a végső eredmény?

Sámuel is tartott kiértékelést a szolgálata végén, és szeretném, ha megfigyelnénk ennek néhány olyan elemét, amely nekünk is hasznos lehet egy-egy korszak lezárásánál. Az első pozitív példa Sámuel kiértékeléséből, hogy ő azt a népre bízta. Nem szubjektivizmusa határozta meg, hanem a nép véleménye. A második, hogy attól függetlenül, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül a néppel, Sámuel nem mondott le róluk, és nem mondta, hogy nem érdekli, mi lesz velük a jövőben. Ő inkább nyitva hagyta a lehetőséget, hogy taníthassa őket (23b). A harmadik pozitív példa, hogy nem szűnt meg imádkozni a népért. Az a kívánságom, hogy mi is olyan szolgái legyünk az Istennek, akik ilyen jó példák tudnak lenni, mint Sámuel. Vajon minden területen azok vagyunk?

Ferkő Attila

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.