2020. május 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Bizalommal tekintünk az ítélet napja felé

Igehely: 1Jn 4:11-18; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”

Az ítélet napjáról, egyáltalán az ítélet szóról, ha gondolkodunk, milyen érzés támadhat bennünk? Alapvetően két dolgot említenék: az egyik a félelemérzés, a másik természetesen ennek ellentéte: a bizakodás, öröm. Most rendhagyó módon arra kérem az olvasót, hogy szakítsa meg e magyarázat olvasását, és olvassa el ismét a kijelölt igeszakaszt! A következő kérdésekre keresse a választ, illetve figyeljen az érzéseire: Isten szeret engem! Ez Isten választása, függetlenül attól, hogy mit érzek iránta. Ez a tény mire ösztönöz, mit kell tennem? Mit jelent számomra az ítélet napja? Félnem kell tőle? Ha nem, miért nem? Miközben sorjáznak bennünk a kérdések, gondoljunk arra, hogy addig a napig éljük a földi életünket. Nem élhetünk akárhogyan. János apostol világosan leírja, hogy Isten szeretete minta arra, ahogyan nekünk is szeretnünk kell egymást.

Testvérem! Gondoltál már arra, hogy az így megélt szeretet másokat Krisztushoz vezethet, akiknek emiatt nem kell már félelemmel gondolniuk az ítélet napjára?

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk Istennel!

Igehely: 1Móz 5:21-24; Kulcsige: 1Móz 5:22 „Énók az Istennel járt, Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.”

Énók példája elgondolkodtató. Nézzük meg, hogy a zsidókhoz írt levélben mit olvashatunk erről az eseményről: „Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert Isten elragadta őt. Mert elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy kedves Isten előtt” (Zsid 11:5 Revideált Károli).

Követve a hét elején felvázolt logikát, nézzük meg, mi következik a reggeli állításból, mely szerint bizalommal várhatjuk az ítélet napját. A zsidókhoz írt levél 11. fejezete hithősökről ír, köztük Énókról. Istennel járni hűségben egy életen át – ez lehet az egyik feltétele annak, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját.

Kedves olvasó! Hitünk alapja, így a várakozásunk alapja is: hinni Jézus Krisztusban. Hinni abban, hogy Ő Isten Fia. Hinni abban, hogy meghalt értem a Golgotán. Meghalt, hogy megváltást nyerjek. Hiszed ezt? Ha igen, akkor járj hűségben Istennel, és nem kell félned és rettegned az ítélet napján. Ha nem hiszel, akkor kérj segítséget minél hamarabb, mert az Úr közel van.

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.