2020. június 9., kedd

DÉLELŐTT | 
Tanuljátok meg, irgalmasságot akarok!

Igehely: Mt 9:12-13 „Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Az irgalmasság ellenkezője az irgalmatlanság. Erről híres a mi világunk, amelyben élünk. Fahidi Évát, a zsidó kislányt deportálták hétéves korában, 1942-ben, Győrből Auschwitzba. Emlékeinek elbeszélését nem tudtam végighallgatni az irgalmatlanság sokasága miatt. A világ történelme a kegyetlenségek csúcsformájáról árulkodik. Na, de ne csodálkozzunk felettébb, hiszen Káin irgalmatlanul megölte testvérét, Ábelt, irigységből. Így Ábel magvából nem született egy ember sem. Mi a Káin leszármazottai vagyunk. Ez is lehet egy ok arra, hogy a Biblia hangsúlyt fektet az irgalmasságra. Néhány fordításban a Hós 6:6-ot a következőképpen találjuk megírva: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Vajon az Úr Jézus nem a prófétát idézi? S ha igen, akkor vajon miért? Gondolom, mert tudta, hogy vele is irgalmatlanul fognak bánni. Júdás, az Úr testvére, levele második igeversében bőséges irgalmasságot kíván az elhívottaknak: tehát nem kóstolóról van itt szó. Júdás tudta, mit jelent az irgalom, hiszen ő az irgalom forrásával lakott egy ideig.

A hívő ember jelvénye az irgalom kell, hogy legyen. Ha nekem nem hisznek az olvasók, beszéljék meg ezt a témát az irgalmas samaritánussal (Mt10:30-37)!

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Nem törvény által van az ígéret

Igehely: Róm 4:9-25; Kulcsige: Róm 4: 13 „Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.”

Járásomban megállít az a gondolat, hogy Isten egyáltalán miért is ígérget? Úgy tesz, mint az apuka, aki ígér kisfiának valami fogára valót, csakhogy ne helytelenkedjen? Talán, de mégse. Ő azért ígér, mert ígéretei hasznosak számunkra. Amiket ígér, azokat emberi eszközökkel nem lehetne megkapni. És nem utolsó sorban serkenteni akar minket az Atya arra, hogy életünk pályáját szabályosan fussuk végig. Isten sokszor úgy is beváltja az ígéreteit, ha elmentünk törvényei mellett. Isten Izráelnek ígérte Kánaánt. Mielőtt letelepedtek e földre, a nép elviselhetetlenül bánt Istenével. Még Mózes is jobban szeretett volna meghalni egy adott pillanatban, minthogy bajlódjon ezzel a néppel.

Az igazat megvallva, Isten az ígéreteit szabályokhoz köti. De hányszor és hányszor feloldozza szabályait, mert annál nagyobb az Ő szeretete! Gondoljunk csak Júda botladozó királyaira, akiknek Isten megbocsátott Dávidnak tett ígéreteiért. Ha Isten mereven ragaszkodna törvényeihez, és annak függvényében járna el ígéreteivel, szerény véleményem szerint nem lenne mit és kinek kiosztani. Na, de azért ne bízzuk el magunkat! Nem az ígéretek kedvéért kell betölteni Isten parancsolatait, törvényeit, hanem…

Dániel Zalán

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.