Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57:15b) Az imameghallgatás kulcsa az alázatos lelkület. Istent nem lehet félrevezetni, nagyon jól ismer minket és látja, mi van a szívünkben. (1Sám 16:7)
A farizeus, aki egy önigazult, gőgős lelkületű ember volt nem Istenre nézve, hanem önmagára nézve imádkozott. Ezzel dicsérte magát az emberek előtt. Az ő lelkülete helytelen volt Isten felé, de az emberek felé is. Isten felé hálát színlelt, az embereket és a vámszedőt pedig lenézte. „Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik”.
A vámszedő lelkületét azonban Jézus így jellemzi: megalázta magát, mert teljes tudatában volt méltatlanságának és érdemtelenségének. Ilyen alázatos lelkülettel imádkozott Isten irgalmáért, és az eredmény a felmagasztalás lett, nem önmagától, nem az emberektől, hanem Istentől. Az Istennek tetsző és az imádkozónak hasznos lelkület az, amely eljuttat a megigazulásig.
Milyen lelkülettel imádkozol Isten házában? Kinek a tetszését keresed, amikor imádkozol?
Dézsi István
Százszoros aratás
Igehely: 1Móz 26:12-18 Kulcsige: 1Móz 26:1 „Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az Úr.”
Legtöbbünket az a vágy vezérel, hogy „százszorosan arassunk”, legyünk sikeresek és áldottak, úgy a földi, de még inkább a mennyei dolgokban. Ez a hajlam még helyénvaló is. A kérdés csupán az, hogy mennyire vagyunk hajlandók megadni (vetni) az árát? Izsáknak ezt mondja az Úr: „Ne menj Egyiptomba …, maradj jövevényként ebben az országban, (filiszteusok földjén) én pedig veled leszek és megáldalak.” (26:2-3) Izsák engedelmeskedett és Isten megáldotta, „folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.” (26:13) Nem a trendet követte az éhínség idején, (26:1) hanem hallgatott Istenére!
Hogyan viselkedünk, ha látunk „százszorosan aratókat”? Féltékenykedünk, irigykedünk, esetleg gáncsoskodunk, vagy inkább még közelebb megyünk az áldások Forrásához? Ha pedig mi vagyunk a sikeres „aratók”, hogyan reagálunk az akadékoskodók tevékenységére? Visszavágóra készülünk? Inkább tegyünk úgy, mint Izsák, aki alázatosan kész volt „odébbállni”, és újra „kiásni a kutakat”. Ezért is méltó elődje és előképe Jézus Krisztusnak!
Dézsi István
