2020. július 7., kedd

DÉLELŐTT | 
Az imádkozás a szeretet egy formája

Igehely: Lk 6:27-28; Kulcsige: Lk 6:28 „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!”

Jézus szerint a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása az ellenség szeretete. Szeretet nélkül bármit tehetünk, még az imádkozásnak sem lesz semmi haszna. (lásd a Szeretet himnuszt - 1Kor 13). De amikor szeretettől indíttatva imádkozunk az ellenségükért, a legjobban közelítettük meg Jézus imaéletét. (Lk 23:34) Jézus szavai azt sugallják, hogy a hívő embernek nincsenek ellenségei, mert senkit nem tart annak.

Az igazi imádkozás soha sincs egyedül, mindig vannak kísérő elemei, ahogyan Jézus is tanította és gyakorolta. Ezekben az igékben az imádkozás, mint a szeretet egy formája mellet ott vannak még a jót tenni és áldani formák is, ami egy nagyon erős hármas szeretet-kötelet képez. Krisztusi alapelv, hogy a rosszat jóval győzzük meg, mert ez a leghatékonyabb „fegyver” az ellenséggel szemben. (Róm 12:17-21) Ahogyan a hit cselekedetek nélkül halott, (Jak 2:14-18) hasonlóan a szeretet is jó tettek nélkül, áldásmondás és imádkozás nélkül ugyancsak halott.

Hogyan reagálsz a gyűlöletre, a rágalmakra és a bántásokra? Szoktál visszavágni? Milyen formákban nyilvánul meg a te szereteted?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Igevetés

Igehely: Mk 4:1-9 Kulcsigék: Mk 4:8-9 „A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Csodálatos és tanulságos az a bőséges, szinte pazarlásnak tűnő igevetés, ahogy azt a magvető példázatában láthatjuk. Jutott belőle az útfélre, a sziklás talajba, a tövisek közé és a jó földbe is. Miért nem vigyázott jobban a magvető, hogy csak a jó termőföldbe vesse a magokat? Azért, mert Ő nem fukarkodik, hanem bőségesen veti az áldott Igét minden felé. Hiszen Ő az, aki kijelentette az apostol által, „hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.” (2Kor 9:6) Mi milyen magvetők, igevetők vagyunk? Amikor segíteni, adni vagy jót tenni kell, hogyan vetünk, bőségesen vagy szűkösen? Vagy lehet, hogy válogatjuk a talajokat, hogy hova érdemes vetni és hova nem? Jézustól nem ezt tanuljuk. „A Krisztus beszéde lakjék bennetek (bennünk) gazdagon” (Kol 3:16), és tegyünk úgy, mint a gyermek Sámuel, aki „semmit sem engedett földre hullani igéiből” (1Sám 3:19), hogy lehessünk használható eszközei és bőséges igevetők!

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.