2020. július 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Az „én”, amilyennek lennie kell!

Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Hogyan válhat a bűnös ember igazzá? Vajon elég, ha bocsánatot kér? Azzal törleszti adósságát? Sajnos nem így van. A Biblia rámutat arra, hogy minden ember vétkezett. Legyen az az Isten szavának engedelmeskedni vágyó zsidó vagy bálványimádó pogány, vallásos vagy ateista, senki nem képes kihúzni magát a bűn mocsarából. Mindannyiunknak mennyei segítségre van szükségünk, hogy megigazuljunk, engesztelő áldozatra, hogy elfogadhatóvá váljunk a szent Isten számára. Jézus Krisztus éppen ezért jött, hogy vállalja ezt helyettünk. Ő az Isten megoldása számunkra, akik szeretnénk Istennek tetsző életet élni. Azonban ő nem erőfeszítéseinkben akar megsegíteni, nem az igyekezetünkben akar megerősíteni, nem sikeressé akar tenni és nem jó embert akar faragni belőlünk. Ezeket a törekvéseket, hogy jobb leszek, más leszek, erős leszek, halálra kell ítéljem, keresztre kell feszítsem magamban, hiszen olyan ostoba gondolat ez, mint amikor az ember kezével legyezget, hogy madárként szárnyra keljen.

Nem kell semmit sem hozzátegyek Krisztus áldozatához, teljesen és örökre elég az, amit ő megtett értem. Ezért bízhatom rá nemcsak a múltamat, hanem a jövőmet is. Igen, neki nemcsak bűneimre, hanem üdvösségemre is gondja van.

Nagy Kasza Dániel

DÉLUTÁN | 

Kehát fiainak terhei

Igehely: 4Móz 4:15-20 Kulcsige: 4Móz 4:15 „Miután Áron és fiai elkészültek, és betakarták a tábor indulásakor a szentélyt és a szentély egész fölszerelését, menjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak. Ezeket kell vinniük Kehát fiainak a kijelentés sátrából.”

Isten tisztelete és imádata nem végezhető saját ötleteink, vágyaink, ízlésünk szerint. Pontosan kijelentette Izrael népének a módját és mindenki, aki ebben a szolgáltban részt kapott, egyértelmű útmutatás szerint kellett eljárnia. Senki sem lehetett „más dolgába avatkozó”, különben súlyos következmények vártak rá. Nem az Örökkévaló szeszélyességét látjuk ezekben a részletekben, hanem módot akart adni arra, hogy népe között legyen szentségével, hatalmával, dicsőségével.

Vannak területek, amiket nem láthatok, nem érinthetek, másra vannak bízva az Isten szolgálatában. Az érdekemben, szeretetéből húzott határokat mennyei Atyám, de ez nem azt jelenti, hogy munkanélküli lennék vagy nem lenne jelentősége annak, amit teszek. Elég az, amit rám bíz, de azon a területen teljes odafigyelést vár el. Figyeld csak meg, hogy egymásra voltak utalva Áron és Kehát fiai. Nem versenghettek, hiszen egyik sem végezhette el a másik feladatát. Kinek volt fontosabb szolgálata? Ki volt a nélkülözhetetlen? Ostobaság lenne Isten országában rangsorolni a különböző szolgálatok fontosságát, mert az egész nem rólunk szól, hanem az Örökkévalóról. Gondolj bele milyen felelősségteljes, de dicsőséges szolgálatod van.

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.