2020. július 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Megtisztítja lelkiismeretünket

Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

Lelkiekben úgy gazdagszunk, ha közben megszabadulunk és elvesztünk dolgokat. Első hallásra talán ellentmondásos, mégis igaz. Egy olyan képességet kaptunk Istentől, melynek segítségével meg tudjuk ítélni cselekedeteink, gondolataink és életünk értékeit. Ez a lelkiismeret. Az életünk kiértékelése még nem mentesít a bűntől, de ráébreszt a bűnbocsánat szükségére.

Vajon mi tartja életben a lelkiismeretet? A lelkiismeret ereje fokozódhat, és ugyanakkor gyengülhet is. Az erkölcsi ítélőképességet a nevelésünkből, az életkörülményekből és az Igéből tudjuk életben tartani és fokozni. Krisztus nemcsak ráébreszt a bűnre, hanem a szabad életet biztosítja. Az Ószövetségben az állatáldozat bűnbocsánatot nyújtott, de ezt a ceremóniát meg kellett ismételni, akárhányszor vétkezett az ember. Krisztus áldozatának tökéletessége abban mutatkozik meg, hogy nem szükséges megismételni. A kereszten kifolyt vér nemcsak az indulatokat és a tetteket tisztítja meg, hanem azt a „motort” is, ami értésünkre adja, mi nem tetszik Istennek. Nem elég a gyümölcsöket megítélni, az ítélőképességünket kell Istenre hangolni!

Ha rájöttünk, hogy az Istentől kapott lelkiismeretünk deformálódott, kérjük Istent, hogy tisztítsa meg a lerakódásoktól!

Székely András

DÉLUTÁN | 

A szövetség feltétele a megszentelődés

Igehely: 2Móz 19:1-14 Kulcsige: 2Móz 19:5 „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.”

A szövetség kezdeményezője maga Isten. Bár az ember volt mélyponton és pusztai bolyongásban, mégis Isten indítványozza a szövetséget. Az igazi kérdés az volt, hogy megkapja-e Izráel népe az isteni tulajdon címét (5.v.)? Óriási kiváltságot és egyediséget jelentett ez. Lehet, hogy ma nekünk ez nem bír olyan nagy jelentőséggel, de Izráel fiai, akik szolgaságból lettek megváltva, akik nem tudtak felmutatni kézzelfogható isteneket, mint a többi nép, akik kisebbségben, elnyomásban és jövőkép hiányában éltek, nekik ez volt a történelmük sorsfordító pontja. Az ajánlatot nem valamelyik szomszédos nép királya tette, hanem a Teremtő Isten. „ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom” (5. v.). Első ránézésre talán nem is tűnik nehéznek, viszont Izráel népétől nagyon sokat követelt: (1.) Engedelmességet, ami azt jelenti, nem tehetnek, amit akarnak, hanem azt, amit Isten kér tőlük, vagyis a saját akaratukat és elképzelésüket teljesen félre kellett tenniük. (2.) A szövetség megtartása a szövetség tartalmának az ismeretét és tanulmányozását jelentette. A megszentelődés ma is egy új életvitelt követel.

Székely András

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.