Igehely: Péld 3:5-12; Kulcsige: Péld 3:5 „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.”
Ma boldog újévet szokás kívánni. Tudjuk-e, hogy a boldogság nem a szerencsén múlik? Figyeljük meg, hogy mi a feltétele annak, hogy ez az évünk valóban boldog legyen:
1. Bízz az Úrban! Az elmúlt évben önfejűségünk miatt sokszor követtünk el hibát. Megbánva bűneinket, az Úr kegyelmet ad, de szeretné, ha ebben az évben bölcsebbek lennénk. Ne törd a fejed a jövőn, inkább koptasd a térded imádságban! Istennek már megvannak a tökéletes tervei számunkra. Ha Istenre figyelünk, és gondolatainkat az Ige tölti meg, akkor már ez önmagában gyógyulás és felüdülés lesz testünknek-lelkünknek.
2. Szeretnél több anyagi áldásban részesülni? Adakozz többet! Isten szeretne többet adni, hogy többet adakozhassunk. Úgy tekintsünk javainkra, mint eszközre, amivel másoknak örömet szerezhetünk. Tűzzük ki célul, hogy ebben az évben rendszeresen fogunk adakozni a gyülekezetnek, és alamizsnánkat is szívesen osztjuk. Hiszem, hogy az Úr is hűséges lesz ígéretéhez!
3. Fogadd az intést! Mivel nem vagyunk tökéletesek, szembe kell néznünk a ténnyel, hogy követünk el hibákat. Az alkalmas időben jövő intés megóv minket, hogy a botlásból ne legyen végleges bukás. Fogadjuk meg az Úr és egymás tanácsait, hogy áldásokban gazdag évünk legyen!
Nagy Ferenc
Segítségem az Úrtól van
Igehely: Zsolt 121; Kulcsige: Zsolt 121:1-3 „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!”
Újév napján kicsit megáll az élet. Van lehetőség a pihenésre és a számvetésre. Ha a jövőre tekintünk, egy magas hegyet láthatunk magunk előtt: a ránk váró feladatokat. Bennünk is feltevődhet a kérdés: Honnan jön segítségünk? Mielőtt e magas hegyen feljebb másznánk, pihenjünk meg kissé az Úr jelenlétében, hogy megújult erővel haladhassunk tovább.
A legkiválóbb hegymászók is elfáradnak. Ilyenkor megállnak, és lefele tekintenek. Visszatekintve elénk tárul, milyen hosszú utat tettünk meg idáig. Hálásak lehetünk Istennek, hogy átvezetett minket a sok próbán és nehézségen. A visszapillantás után az ember felméri, hogy hol van jelenleg: Meddig jutottam el? Mivel rendelkezem? Biztosnak kell lennünk abban, hogy jó úton haladunk! A pihenő után jön az előretekintés: Mi az, amit szeretnék elérni? Milyen feladatok állnak előttem? Honnan merítek erőt az út megtételére? Tegyük le terveinket Isten kezébe, hiszen Ő megígérte, hogy mindig mellettünk lesz. Ha rácsodálkozunk Isten hatalmára és nagyságára, rájövünk, hogy Ő sokkal nagyobb, mint az előttünk tornyosuló gondok. Ahogy Izráelt vezette Isten a pusztában, úgy minket is vezetni fog. Milyen megnyugtató, hogy nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!
Ezeket átgondolva, megbékélt szívvel hajthatjuk le fejünket, tudva, hogy holnap egy nagy út áll előttünk, de Istennel célba érünk!
Nagy Ferenc
