2020. december 1., kedd

DÉLELŐTT | 
„Mózes, Mózes!” – Hódolat

Igehely: 2Móz 3:1-10; Kulcsige: 2Móz 3:4 „Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!”

Szinte észrevétlenül elfogadjuk, hogy egy felületes világban élünk: felszínes kapcsolatokban, sekély emberi közösségekben. Ez, sajnos, hatással van gyülekezeteinkre is, mert jellemzővé válik, hogy egyre kényelmesebb padjainkban egyre nehezebben hajlik a térdünk imádságra, és hajlamosak vagyunk félvállról venni az Úrral való kapcsolatunkat is. Világosan mondja nekünk ez az ige ma reggel, hogy Isten nem a haverünk – legfeljebb a Barátunk. Tiszteletlenül le szeretnénk hozni a Mindenhatót a trónról, Krisztust a keresztről, odaültetnénk szépen magunk mellé. Nézzük meg azonban, mit tesz Mózes:

1.) Leoldja a saruját: megszabadul legpiszkosabb viseletétől, mert Istenhez nem lehet úgy közeledni, hogy megmaradunk szennyes szokásainkban. 2.) Elrejti arcát, mert fél rátekinteni Arra, aki szentségében és igazságában félelmetes. Ugyanazt érezhette, mint Péter, aki szembesül Jézus hatalmával, és felkiált: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!

Tudsz-e ma reggel hódolni a Mindenható előtt, kész vagy-e csodálni Őt, és megadni Neki az Őt illető tiszteletet?

Bányai Attila

DÉLUTÁN | 

Halálig hű

Igehely: Jel 2:8-11 Kulcsige: Jel 2:10 „Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

Míg a halál el nem választ! – hangzik el sokszor igen könnyen, meggondolatlanul. Pedig komolyan kellene gondolni, és vállalni is. Még komolyabban bemerítéskor, amikor megkérdezik: Meddig követed a Mestert? Könnyen megy az ígéret, nehezen a megtartás. A hűség azt kívánja, hogy a két fél ígérje meg egymásnak, hogy mindig szeretni és becsülni fogják egymást, és a szövetségükben megmaradnak, a nehézségektől, akadályoktól függetlenül.

Isten iránti hűség az, ha valaki megmarad a maga szerényebb jövedelmében, pedig kereshetne jobban is, de nem tudja becsületességét feladni, mint a társai. Isten iránti hűség az, ha valaki látogatja és építi a gyülekezetét, akkor is, ha az messziről nem tökéletes. Isten iránti hűség az, ha valaki nyíltan megvallja a Krisztushoz tartozást, még akkor is, ha maradinak tartják. Aki Krisztus mellett kiáll, az soha nem maradi.

Bátorítson az, hogy a jó Atya ismeri a helyzeted, a nyomorúságod és a szegénységed (9.v.), s mivel értékeli a hűségedet, a bér nagyon komoly, mennyei: „Légy hűséges tehát, Őrizd Urad szavát/ És átadja a Hív s Igaz az életkoronát” (HH 455).

Bányai Attila

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.