2020. április 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Próféták gyilkosai

Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”

A történelem során Isten népe sokszor elhagyta Istent, és bálványokat tisztelt. Isten prófétákat küldött, hogy a népet felébressze, megtérésre szólítsa fel. A megtérni nem akaró nép azonban mindenképpen el akarta hallgattatni a prófétát, sokszor tömlöcbe vetette, elüldözte vagy megölte. A farizeusok ápolták a megölt próféták emlékét, szépítették sírköveiket. Ezzel akarták bizonyítani, hogy különbek elődeiknél. Jézus ítéletet hirdet a farizeusokról, mert jól ismeri, mi van a szívükben. Ők Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Messiást készülnek elhallgattatni – megölni. Miért? Mert Jézus többet lát életükből, mint amit a külső takar, és ezt szóvá is teszi. Lehetőségük lenne megtérni, de ők nem akarnak, ezért nem menekülhetnek meg a gyehennával sújtó ítélettől.

Istennek ma is vannak küldöttei, akik rámutatnak a bűnre, és felszólítanak a megtérésre. Becsülöd-e őket, vagy megveted? Hogyan viszonyulsz ahhoz a testvérhez, aki int és figyelmeztet téged? Szép visszaemlékezni hitelődeinkre, de mi milyen kortársaik lettünk volna? Vagy ha ők lennének a mi kortársaink, fogadnánk-e őket?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Szabadító szolgálat

Igehely: Ézs 42:1-7; Kulcsige: Ézs 42:7 „Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!”

A Mt 12:20 szerint ez a szolga az Úr Jézus Krisztus. Az Atya Isten választottja, akit szíve kedvel (Károli), az egyszülött Fiú, aki bár Isten formájában volt, emberi testbe öltözött, és szolgai formát vett fel (Fil 2:6-7). Figyeljünk meg egy néhány jellemzőjét ennek a szolgálatnak:

Törvényt hirdet – a hegyi beszédben tanított a törvény helyes megtartásáról. Nem kiált, nem lármáz – nem magára akarja felhívni a figyelmet, az Atyát akarja bemutatni. A megrepedt nádat nem töri el, nem tapos rá az erőtlenre. A farizeusoknak a bűnösök iránt tanúsított megvetésével ellentétben Ő lehajol hozzájuk, bűn-összetörte szívüket bekötözi, meggyógyítja. A pislákoló hitet újra fellobbantja. Világosságot hoz a vakoknak. Ráismernek önmagukra, bűneikre, de felismerik Isten szeretetét, kegyelmét, megbocsátását. A bűn foglyait kihozza börtönükből, szabaddá teszi.

Te szabad vagy-e már bűneidtől? Ha igen, akkor Jézus nyomdokaiban járva rád is vár a szolgálat, amit Krisztusi indulattal kell végezned. Íme, az Úr, Szolga-Király, Most minket hív, kövessük hát! (HH 232)

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.