2020. április 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ígéret imádkozóknak

Igehely: Mt 21:18-22; Kulcsige: Mt 21:22 „És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

A fügefa példázata figyelmeztetés arra nézve, hogy viszonyul Megváltónk azokhoz, akik ellenállnak szerető hívásának. De azokhoz is, akik Isten népéhez sorolják ugyan magukat, életük azonban gyümölcstelen. Csak a kegyesség látszata van, de annak ereje hiányzik és hitük ellentmondásban van életükkel. Keresztelő János is azt hirdette: „...minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.” (Mt 3:10) Istenem, megértettem, hogy rajtam is gyümölcsöt keresel. Segíts, tudjak és akarjak sok lelki gyümölcsöt teremni.

Jézus összekapcsolja a gyümölcstermést az imameghallgatással. Olyan emberek imáira válaszol Isten, akik nemcsak valamikor megtisztultak, hanem most is Krisztusban élnek. „Ha megmaradtok énbennem, ...kérjetek és megadatik”. (Jn 15:7) Az igaz ember könyörgése igen hasznos (Jak 5:16). „Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsolt 84:12)

Nem hanyagoltad el az imádkozást? Hiszel abban, hogy Isten válaszol? Szoktál konkrét dolgokért imádkozni és név szerint mások megtéréséért? Vannak-e friss imameghallgatásaid?

Székely Béla

DÉLUTÁN | 

A telhetetlenség veszélye

Igehely: 1Kir 12:1-20; Kulcsige: 1Kir 12:18-19 „Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült. 19Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.”

Salamon király fiát, Roboámot a nép felkérte, hogy könnyítsen az apja által kiszabott terheken a nép javára. Ő nem fogadta el a kért feltételeket. Nem az idősek tanácsára hallgatott, hanem a fiatalokéra, és még inkább megnehezítette népe sorsát. Ennek következtében az egységes ország kettészakadt. A telhetetlen birtoklási vágy elidegenít egymástól. Önzővé, felfuvalkodottá tesz. „Mondd meg kik a tanácsadóid, és megmondom ki vagy”- mondja egy közmondás. A tanács ráállít egy útra. Társadalmunk irányvesztését mutatja, hogy legfőbb vágya a birtoklás és a fogyasztás. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy vagyonunk mértéke boldogságunk és fontosságunk mértékével arányos. Mennyi az elég? - még egy kicsi, mondta egy dúsgazdag ember.

A telhetetlenség önpusztító szenvedély, egy olyan sóvárgás, amit nem lehet kielégíteni még akkor sem, ha a kívánt dolgok birtokába jutottunk. „Őrizkedjetek minden kapzsiságtól” - figyelmeztetett Jézus Krisztus.

Kérjük Istent, szabadítson meg minden telhetetlenségtől, kapzsiságtól, büszkeségtől, anyagiasságtól és önfejűségtől. Szánjuk Neki magunkat, hogy akarata szerint átformálhassa életünket, növekedve a nagylelkűségben és az elégedettségben. (Fil 4:11-12)

Székely Béla

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.