Igehely: Róm 7:22-25; Kulcsige: 7:24-25a „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
A sorkatonák nevelésében az egyik cél – amit sokan tapasztaltunk is –, hogy lépjük túl korlátainkat, lássuk meg, hogy többre vagyunk képesek, mint azt előtte gondoltuk volna. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember messze elmarad attól a céltól, amit Isten számára elkészített. A gyávaság, csalódás, közömbösség, kényelmesség sokszor akadálya az anyagi és lelki megvalósításoknak. De van, ami csak embereknél lehetetlen (Mt 19:26)!
Lehetetlen küldetés a bűn feletti győzelem? A magunk erejéből mindenképpen! Krisztus szabadítása adja meg az értelmét és erejét a harcunknak. Pál apostol a saját példáján keresztül mutatja be a hívő ember belső harcát. A 7-ik verstől egyes szám első személyben fogalmaz. Nem az istentelenek, nem is a kezdő hívők ádáz harcáról beszél, hanem önmagáról, aki már több mint 20 éve Isten választott edénye, az evangélium hírvivője. A „belső ember szerint” már eljutott arra a lelki érettségre, hogy gyönyörködik az Isten törvényében, és értelme az Úr szolgálatára győzködi. De van egy erősebb törvény, amely testében harcol, ez a bűn törvénye. Nagyon szemléletesen mutatja be a kudarcra ítélt csatákat. A bűn törvénye harcol az értelem törvényével, legyőz és foglyul ejt, ezért nyomorult az ember.
Az önerőből való üdvösségtörekvéseink szánalmas, halálra ítélt erőlködések. A győzelem akkor kezdődik, amikor beismerjük a vereséget. A fordulópont a mélypont. Itt tör fel a fuldokló, halálosan belefáradt ember végső segélykiáltása. Pál elismeri kudarcát, szörnyű helyzetét, és külső segítségért kiált. Mi is tapasztalhatjuk, hogy a saját erőnk nem elég a győzelemhez. Te is kudarcot vallottál, és kéred Isten segítségét? Emlékezz arra az édesapára, aki gyermekét hozza Jézushoz: „ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Mk 9:22-24).
A kárhoztatás terhe, vagy a Krisztus szabadsága jellemez ma reggel? Ne hagyd, hogy bármi gátoljon abban, hogy felszabadultan adj hálát!
Nagy István
Valljuk meg vétkeinket, hogy megtisztulhassunk! – 1Jn 1: 7-10
Munkálkodjunk hűségesen! – 1Kor 3:10-15; 4:1-7 (1Kor 4:2)
Isten terve Ruth számára
Igehely: Ruth 3:1-18
Ki igazgatja Ruth életét, Isten vagy Naomi? Áhítatunk címe szerint Isten. Felolvasott igeszakaszunk viszont Naomi tanácsát közli. Nem zárja ki egyik a másikat. Isten terve olykor egyezik az ember tanácsával, azonban le kell szögeznünk, hogy nem minden emberi javaslat van Istentől. Vannak jószándékú tanácsok, amelyek követése nagy károkat okoz hosszú időkre – lásd Sára javaslatát (1Móz 16:1-2), vagy az ördög üdvösséget támadó sugalmazását (Mt 16:21-23). Ezért imádkozz Dávid szavaival: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess engem a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsolt 25:4-5)
Isten terve Ruth számára Boáz volt, aki mindent megtett azért, hogy megváltsa őt reménytelen helyzetéből. Végül Ruth, aki addig idegen volt, betagolódhatott Isten népe közé, és még Jézus nemzetségi táblázatában is ott találjuk nevét.
Ruth kiválasztása előrevetíti azt az isteni tervet, miszerint a pogányok is üdvözülhetnek. A mi Boázunk Jézus Krisztus. Megváltónk által Isten örök szövetséget szerzett velünk is. „Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok... abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2:11-19, v.ö. Zsolt 122:3-4, 2Móz 12:48)
Mindenkinek az életében megvalósul Isten terve, vagy nekünk is kell tennünk ezért? Ruth sem ült ölbe tett kézzel. Hallgatott Naomi tanácsára. Akkor közeledett Boázhoz, amikor az „jól érezte magát”, és tettével egyértelművé tette, hogy tőle várja életének megoldását. Krisztus meghirdette „Isten jókedvének esztendejét” (Lk 4:19). Ő már mindent megtett, hogy közösségébe fogadjon. Tervét szolgái által közli: „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1:3-4)
Nagy István
