2019. október 8., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten előtt tiszta és becsületes vezető

Igehely: 1Sám 12:1-5; Kulcsige: 12:4 „De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.”

Azt az embert, aki Isten előtt igaznak bizonyul, emberek előtt sem lehet elmarasztalni. Aki arra törekszik, hogy elsősorban Isten elvárásainak tegyen eleget, tiszta kezeket emelhet fel az emberek előtt is. Amíg viszont egy illetőt általában ártatlannak tekintenek, míg törvényszegése rá nincs bizonyítva, addig a vezetőknek egy magasabb mércéhez kell igazodniuk.

A lelki munkások szolgálata kárt szenved már akkor, ha személyük valamilyen gyanúba keveredik. A rágalmakat nem lehet elkerülni, és azok legtöbbször alaptalanok. De a vezető egyik fontos feladata, hogy mindig számonkérhető legyen, mert nemcsak a szolgálatra kell, hogy gondja legyen, hanem saját magára is. Ha így cselekszik, megmenti saját magát és rábízottakat is (1Tim 4:16). Sámuel próféta szükségét érezte annak, hogy leltárt készítsen szolgálata végén. Nyugodt szívvel tette ezt, mert tudta, hogy elsősorban Isten előtt volt tiszta és becsületes vezető.

Milyen könnyen vagy nehezen találhatna valaki kifogásolnivalót személyedben vagy szolgálatodban?

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Neveld engedelmességre magad!

Igehely: Péld 4:20-27

Elismerésre méltó az a törekvés, amikor valaki szabadidejében, önerőből arra igyekszik, hogy bizonyos területen fejlődjön, különösképpen, ha ez az igyekezet a személy jellemének megjobbításáról szól. Az engedelmesség, sajnos, nem egy olyan erény, amely ráfordított munka nélkül is meghozná a gyümölcsét. Ez inkább az engedetlenségre igaz. Fontos tehát, hogy ne csak törekedjünk az Isten iránti engedelmességre. Nekünk nevelnünk is kell magunkat arra, hogy a szófogadás természetes hajlamunk legyen.

Saját magunk nevelésében viszont a legnagyobb gond az, hogy idővel engedékeny tanárokká leszünk. Ezért az elvárásokat nem nekünk kell megszabnunk, hanem igazodnunk kell ahhoz, aki iránti engedelmességre törekszünk. A ma esti jó tanácsok sorozata is azzal a felszólítással kezdődik, hogy a szóban forgó fiú ne saját elképzelése szerint igyekezzen boldogulni, hanem az útmutatásokhoz igazítsa a rossztól való távolmaradási stratégiáját. Az engedelmesség tanulásában mi lehetünk a tanár és a diák is, de a tananyagot és követelményeket Isten határozza meg nekünk.

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.