2019. október 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Csak az újjáteremtés adhat reményt

Igehely: Zsolt 85:1-13; Kulcsige: 85:6 „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?”

Ez a zsoltár egy imádság. Egyrészt hálaadás a fogságból való szabadulás miatt, de egy kiáltás is Istenhez a jelenben történő szabadításért, helyreállításért. (2-3.v.) Izráel népe a fogságból való szabadulás okát Isten jóságának és szeretetének tulajdonította, aki jóvátette korábbi leigázott állapotukat. Minket sem bátorít semmi jobban a kegyelem trónja elé, mint az emlékezés Isten korábbi szabadító tetteiről életünkben. Ma is a kísértésekkel, bűnökkel vívott küzdelmünkben, szemléljük Isten természetét, aki nem örökké haragszik, mert „irgalmas és kegyelmes Isten. Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy.” (2Móz 34:6)

Nekünk fontos és sürgős, hogy újítson meg az Úr. Kérjük ezt vággyal és kitartással. Emlékezz a kezdeti buzgóságodra, örömödre, odaszánásodra. Milyen természetes volt a bűnvállas, az őszinte imádkozás, a ragaszkodás a testvérekhez. Kedves testvérem, lehet megfáradtál, rutinossá vált a hívőséged, letaglózott a bűn, elveszett az örömöd. Van remény, Isten kész megújítani. Nem törődhetünk bele a leigázott állapotba.

Mi az amire vágysz kimondva vagy kimondatlanul? Mit vagy kész tenni a megújulásért?

Székely Béla

DÉLUTÁN | 

Győzelem az ellenség felett

Igehely: 1Sám 15:1-6

A Seregek Ura számon tartja Amálék tettét. (2.v.) Ugyanis, amikor Isten népe az egyiptomi kivonulás után a pusztában vándorolt, az amálékiek a hátramaradt elgyengült izráelieket irgalom nélkül lemészárolta. (5Móz 25:18) Isten már akkor elhatározta, hogy eltörli ezt a népet a föld színéről. Századokkal később, Saul király kapta meg a feladatot, hogy végrehajtsa az ítéletet. Az amálékiek kaptak tehát időt, hogy megtérjenek bűneikből. Amikor ezeket a történeteket olvassuk, ne azt lássuk: mi mit tettünk volna, hanem fogadjuk el, hogy Isten a jónak és gonosznak tudója. Isten nem téved, nem alkuszik meg a bűnnel, mert a bűnnek van következménye és ítélete. A hívőknek is részük van a lelki harcban, mert van ellenség. De értsd meg, nem test és vér ellen, hanem a bűn ellen, erők és hatalmasságok ellen harcolunk. Aki nem szánja el magát, hogy a bűnnek ellensége lesz, azt a bűn győzi le. Könyörögjünk buzgón Isten Lelkének segítségéért, a Bárány vére megtisztító és felszabadító erejéért. Munkálják ezek bennünk azt a határozott szándékot, hogy a mai nap lelki válólevelet írunk önző kívánságainknak és Jézus Krisztusban keresünk erős szövetségest, hogy győzelmünk legyen.

Székely Béla

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.