Igehely: Mk 10:23-31; Kulcsige: 10:29-30 „Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.”
A gazdag ifjú esete megdöbbentette a tanítványokat. Hogy van az, hogy egy ilyen jó erkölcsű ember sem mehet be Isten országába? A tanítványok valószínű magukat kezdték ehhez a fiatalemberhez hasonlítani. Talán köztük nem is volt, aki ennyire jó erkölcsű lett volna. Jézus azonban rámutatott, hogy ez a fiatal nem is olyan tökéletes, mint ahogy magát látta. Nem tudta Istent jobban szeretni, mint saját magát. Nem tudta a bizalmát a vagyonától elvenni és Krisztusnak adni. Valójában Jézus kihozza a szívéből a fontossági sorrendet, hogy mi is jelenti neki az életet. Tulajdonképpen nem is tartotta meg a parancsolatokat. A két legnagyobb parancsolatban bukik el, ami magába foglalja a többit. Sem Isten, sem ember, ha a vagyonról van szó. Más szóval a vagyona volt az istene.
Az Úr Jézus követése áldozatba kerül mindenkinek. Nem mindenki vagyonos, de mindenki ragaszkodik ahhoz, amilye van. Mindenkinek van egy fontossági sorrendje is. A jó erkölcsű emberek esetében is, akik amúgy vallják, hogy Isten az első, de a sorrend legjobb esetben is így néz ki: család, munka, pénz stb. Jézus a legfontosabb akar lenni az életünkben. Őt nem lehet csak úgy odatenni a listára, mert ő maga az élet. Benne kaphatjuk meg a teljességet, amit senki és semmi más nem adhat meg. Jézusban olyan drága kincset talál az ember, amivel semmi nem ér fel.
Miért van mégis az, hogy sokaknak túl sokba kerül Jézus követése? Mert a láthatókra néznek, az ideig-óráig tartó dolgokra. Ebben a világ „piaca” valóban gazdagabb kínálatot nyújt, mert Jézus ezeken túlmutat és azt akarja, hogy az örökkévalókra nézzünk. Mennyei kincseket keressünk, amiknek itt a földön sokszor nem sok értékük van. Péter azonban így gondolkodott: Mi ott hagytunk mindent és követtünk téged. Nem voltunk gazdagok, de amink volt, a múltnak hagytuk. Feladtuk, hogy követhessünk téged. Számít ez valamit, valahol? Igen! Amikor az életed megüresedik Jézus számára, akkor azt Ő betölti olyan értékekkel, amelyektől teljes és boldog leszel.
Józsa Zsolt
Könyörögjünk szelídlelkűségért! – Péld 15: 1-2; 25:15
Értsük meg a lelki ajándékok szerepét! – 1Kor 12:4-27 (1Kor 12:13)
Életmentő igaz tanácsok
Igehely: Péld 22:20-29
Ismertem egy testvért, aki soha nem engedett el tanács nélkül, amikor meglátogattam. Mindig is voltak tanácsadóim vagy „okoskodóim”, de rá kellett jönnöm, hogy nem az a legjobb tanácsadó, aki kioktatva valamit mond s ezzel felsőbbrendűségét érezteti. Ez azonban csak emberekre érvényes. Ahogy a lelkiekben növekedtem és az igét egyre jobban, egyre mélyebben kutattam, örömmel töltött be az a tudat, hogy vezetést találok benne. Isten igéje az életem minden területét akarja és tudja is irányítani. Isten, aki mindent ismer, előre tudja, mi fog történni, minden az Ő kezében van, minden Tőle függ. Az Úr tanácsai bölccsé tesznek.
A Példabeszédek könyve olyan bölcsesség készlet, amely Istentől van. Amikor Salamon bölcs szívet kért Istentől, azért kérte, hogy jó döntéseket tudjon hozni, különbséget téve jó és a rossz között.
Mi is, minden nap döntéseket hozunk, melyek meghatározzák életutunkat. Számít-e nekem az, amit az Úr mond? Isten felkínálja az embernek a megtérés lehetőségét. Az ember legfontosabb döntése, hogy átadja-e az életét az Úrnak. Nekem ez az elhatározás azt jelenti, akarom, hogy az Ő irányítása alatt folytassam az életem. Szóljon bele az életembe még akkor is, ha egy olyan világban élünk, amelyben senki nem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen és mit ne.
A hívő ember csak Isten irányítása alatt érezheti magát biztonságban. Isten oltalma, amiért sokszor imádkozunk, nem csupán látható és láthatatlan gondviselést jelent, hanem világos vezetést is az életben. Ez egy út, amelyen járnom kell.
Kész vagy-e így átadni az életedet az Úrnak? Engedni, hogy uralkodjon benned, rajtad. Többé nem te, hanem Ő mondja meg, hogy mit tegyél. Isten meghatározta, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt az Ő igéjében tárja elénk. Engedjük, hogy az Ige által tanácsoljon bennünket és fogadjuk el az Ő tanácsát olyan emberek által is, akik a Szentíráshoz hűségesek.
Józsa Zsolt
Új hozzászólás