2019. november 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Odafennvalókra összpontosítva élni

Igehely: Kol 3:1-4; Kulcsige: 3:2 „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!”

Egyedül az Úr Jézus Krisztussal való találkozás tudja megváltoztatni az ember életét. Jézus Krisztus által az ember nemcsak bűnbocsánatot kap, hanem új életet, célt és irányt is. Az Isten nélkül élő ember viszont csak a földiekre gondol. A földi dolgok alatt nemcsak a vagyonszerzést vagy egyéb dolgokat lehet érteni, hanem bűnös szokásokat és életmódot is. Ezek nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

De akik feltámadtak a Krisztussal egy új életre, azok a mennyeiekre tudnak figyelni. Az újjászületett hívők Krisztusra néznek, mivel ők nem tudnak már Krisztus nélkül élni. Megújult szívükkel és elméjükkel szüntelenül a feltámadt Urat szemlélik. Őt kell tehát megismernünk egyre inkább, hogy mi az, ami kedves neki, és mi az, ami nem. Tekintetünknek tehát felfelé kell irányulnia, ahol a Krisztus is van. Így egyre jobban meg fogjuk Őt ismerni, és egyre világosabbá válik, miként kell hozzá méltóan élnünk.

Meghaltál-e már a bűnnek, és feltámadtál-e már Krisztussal egy új életre? Átvetted-e már a mennyei programot az életedre nézve? Annak tudatában éled-e hétköznapjaidat, hogy mennyei honpolgár vagy?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Az örök élet bizonyossága

Igehely: Jób 19:23-27

Jóbnak és barátainak a beszédeiből világosan kitűnik, hogy senki sem tudja igazán: mi megy végbe Jób életében. Jób ragaszkodott a maga igazához, hogy ő semmi olyat nem tett, amiért méltó lenne a büntetésre, barátai viszont arra hivatkoztak, hogy Isten nem büntet ok nélkül. Sokszor a legnagyobb mélységből lehet eljutni a legboldogabb bizonyosságra. Jób is így járt. A reménytelensége egyből átváltott reménységbe. Nagy kérdés: amikor minden meginog az ember körül, talál-e biztos pontot, kősziklát, ami rendületlenül áll, amire építhet? Jób megtalálta ez a biztos pontot. Jóllehet még puszta léte is veszélyben forgott, de Megváltójába vetett hite megmaradt. Csodálatos ez a hitvallás: ,,Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll” (25.v. Károli). Ez a hitvallás sokszor adott már erőt a nehézségbe jutott embernek, amikor úgy érezte, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Viharos időszakban, nehéz helyzetekben nyugalmat és békességet sugároz az a tudat, hogy az én Megváltóm él, és ha majd testem porrá lesz, Ő akkor is megemlékezik rólam, és meglátom majd Istent!

Ha el van rejtve az életed Krisztusban, nincs mitől rettegned, bizonyos lehetsz az örök életedben! Bízd rá magad továbbra is élő hittel!

Tóth Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.