2019. november 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Elmélkedés Isten igéjén tesz igazán bölccsé

Igehely: Zsolt 119:97-104; Kulcsige: 119:97 „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.”

Elménket nap mint nap sok fontos, vagy kevésbé fontos gondolat, információ éri, amelyek mind teret követelnek maguknak az elménkben. Ahhoz, hogy a fontosak felől tudjunk gondolkodni, meg kell tanulnunk megválogatni azokat, amelyek fölött érdemes gondolkodni és ezeknek elménkben helyet adni. Ha viszont nem válogatjuk meg, akkor olyan gondolatok foglalják el az elménket, amelyek feleslegesek, sőt bölcsebbé sem tesznek bennünket.Az igén való elmélkedés azonban nem csak betölti az elménket és időnket, hanem bölcsebbé is tesz. E zsoltár szerzője szerette az igét és szeretett azon elmélkedni. Milyen áldás származott ebből neki:

– bölcsebbé lett ellenségeinél;

– tanítóinál értelmesebb;

– eszesebb, mint a vének;

– nem tért el Isten törvényétől, hanem azokhoz igazgatta életét.

Csodálatos áldásforrás az Ige. Sokan vágynak rá, de vajon elmélkedni ki akar felette? Hányan szánják arra az idejüket, hogy az Ige fölött elmélkedjenek? Ha bölcsebb akarsz lenni, vess ki minden felesleges gondolatot elmédből és elmélkedj az igén ma is!

Papp László

DÉLUTÁN | 

Értelmetlen szertartásoskodás

Igehely: Jer 7:1-11

Jeremiásnak nagyon nehéz feladatot kellett teljesítenie. Egy vallásoskodó, de bűnben élő népnek kellett Isten üzenetét átadnia. Templomba igyekvő emberekhez intézte súlyos szavait. Amikor ezt megállapítjuk Izráel népéről, fel kell tennünk a kérdést, hogy hogy állunk mi ezzel?

Tehát a templomban ülő, ünneplő, külsőségekben megelégedett néphez egy felrázó üzenetet továbbított Jeremiás: „Halljátok meg, akik bementek ezeken az ajtókon!” Nem dicséri meg az Úr őket azért, mert a templomban vannak, hanem épp hozzájuk szól a komoly üzenete: „Ti templomban ülők, ti templomba járók, jobbítsátok meg az utaitokat!” „Ne bízzatok hazug beszédekben!” „Ne járjatok idegen istenek után!” „Ne ontsatok ártatlan vért!” Ezeket a feltételeket mondja el Isten, hogy az Ő népével lakozhasson. Azt ígéri, hogyha teljesen elvetik mindezeket, akkor velük fog lakozni. A gyülekezet azonban csak megjátssza a megtérését. Hangoztatja, hogy megszabadultak, de a valóságban ugyanazok maradtak, a régi vágyaikkal. Isten nem szertartást kér, hanem elsősorban engedelmességet!

Papp László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.