2019. március 2., szombat

DÉLELŐTT | 
Nincs ok a nyugtalanságra

Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: 14:1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”

Ha az ember nem ismeri a jövőt, vagy egy bizonytalan esemény előtt áll, a lelkét elönti a kétség és félelem, amit egyszerűen csak nyugtalanságnak hívunk. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy félelmeink alaptalanok voltak. Olyan történések miatt is aggódtunk, amik után később ráeszméltünk, hogy Isten végig a kezében tartott, mellettünk volt. Sajnos, jellemző ránk, hogy ha nincs okunk a nyugtalanságra, akkor könnyen találunk egy okot.

Viszont lelki nyugtalanságunk sokszor valós okoknak köszönhető, például az ismeretlentől való félelemnek. Jézus azonban azt mondja: „ne nyugtalankodjék a szívetek”, hanem tegyetek valami mást: bízzatok, higgyetek. Ha nyugtalanság lenne ma reggel a szívedben, bízz azokban az ígéretekben, amiket Isten adott neked. Semmi sem választhat el az Ő szeretetétől, veled marad a világ végezetéig. Semmi nem történhet veled, amit az Úr ne tudna. Higgy Istenben, bízz Benne, és nem lesz okod a nyugtalanságra!

Mi Krisztus ígérete neked a mai napra, miben kell bíznod? Hogyan gondoskodott az Úr rólad, családodról az elmúlt időben?

Szabó Szilárd

DÉLUTÁN | 

A pogányok földjét nekik adta Isten

Igehely: Zsolt 105:1-15,39-45

Amikor az izráeliták Istent dicsőítették, visszakanyarodtak a történelmükhöz, azokhoz az időkhöz, amikor Isten elhívását megtapasztalták, csodálatos szabadításában részesültek, és Istentől kijelölt földterületükön letelepedtek. Azért volt ez számukra oly csodálatos, mert ezekért ők semmit nem tettek. Az Egyiptomból való szabadulás, a pusztai vándorlás alatti gondoskodás vagy a honfoglalás mind Isten gondviselésének a bizonyítékai voltak. Ugyanígy tekinthetünk mi is, keresztyének, az Úr Jézus Krisztus szabadítására, amiért semmit sem tettünk, hisz ajándékba kaptuk. Ha visszatekintünk életünk idejére, olyan sokszor tapasztaltuk, hogy Isten mellettünk volt, megvédett, gondot viselt rólunk. Mindezt ingyen kegyelméből tette.

Jöjjünk, és áldjuk a mi Istenünket szeretetéért, és azért, ahogyan életünket vezette! Emlékezzünk azokra a csodákra, amelyekkel tapasztaltuk Isten hatalmát, és ne felejtsük el, hogy a Krisztusban kapott ingyen kegyelem a legnagyobb ajándék! Magasztald ma is az Urat, és hirdesd tetteit a népek között!

Szabó Szilárd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.