2019. május 8., szerda

DÉLELŐTT | 
Boldogság Isten házában

Igehely: Zsolt 84:1-13; Kulcsige: 84:5 „Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)”

Mind az Ószövetségben, mind pedig az Újszövetségben az imádság háza nagyon fontos helyszín Isten népe számára. Sokan megtapasztalták már itt az Úr jelenlétét és az ebből fakadó boldogságot. A mai ember változatos helyeken keresi boldogságát. Ez a zsoltár az Úr házát jelöli meg olyan helynek, ahol a kereső lélekhez Isten szólhat, és ez mindig boldogságot jelent az Úr iránt nyitott embereknek. A gyülekezetben erőt kap a megfáradott, bátorságot a bátortalan, örömet a szomorú. Voltak olyan idők, mikor Isten népe nem mehetett a templomba. Akkor értékelődött csak fel bennük igazán annak fontossága. Tartsuk fontosnak a gyülekezetbe járást, ne hanyagoljuk a rendszeres részvételt az alkalmakon! Az Úr oltárainál még a madarak is otthonra találtak. Isten népének a gyülekezet otthona, hajléka, ahol biztonságban érezheti magát, hiszen Krisztusban megváltott gyermek, tehát hazamegy. Erőt kapunk, hogy a siralomvölgyön ne csak áthaladjunk, hanem áldások völgyévé váljon életünk, míg megjelenünk a Sionon.

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

Légy szüleid örömére!

Igehely: Péld 23:22-26

A mai társadalom a bibliai alapelvek mellőzésének egyik legnyomorúságosabb következményeit a szülő-gyermek kapcsolatban tapasztalja meg. Az utolsó idők egyik jele is ez, de bízunk abban az ígéretben, miszerint az atyák szívét a fiakhoz, és a fiakét az atyákhoz fordítja az Úr. (Mal 3:24) A szülői hivatás egy nagyszerű Istentől kapott feladat, amiben az életet továbbadhatjuk utódainknak. Sok-sok öröm rejlik a szülő-gyermek kapcsolatban. Tekintsük ezt ajándéknak, bontakoztassuk ki az Ige szellemében mind szülői, mind gyermeki feladatainkat, hogy áldások lehessünk egymás számára. A gyermektől tiszteletet és engedelmességet vár el a Teremtő, a szülőtől pedig szeretetet, gondoskodást, tanítást, bátorítást stb. Ha a gyermek Istennek átadja szívét, akkor lehet a szülők legnagyobb örömére is. Imádkozzunk gyermekeink, fiataljaink megtéréséért, odaszánásáért. Legyünk mi is olyanok, mint a kisgyermekek, hogy az Isten országának részesei legyünk egész házunk népével együtt mennyei Atyánk dicsőségére.

Szabó Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.