2019. május 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Vigasztaljátok népemet

Igehely: Ézs 40:1-5; Kulcsige: 40:1 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.”

Izráel a nagyhatalmak harcában győzedelmeskedhetett volna Isten oldalán, de legyőzetett, mert a nagyhatalmak oldalára állt. Asszíria, Babilónia és Egyiptom voltak azok, akikhez alkalmazkodni próbált az éppen aktuális érdekek szerint, pedig csakis Istenhez és elvárásaihoz kellett volna alakulnia, akkor Isten megtarthatta volna kicsiny országukat. A nép azonban, istentelen királyaival együtt figyelmen kívül hagyta az isteni tanácsokat, intéseket, egészen addig, amíg legyőzettek a káldeusok által, és szétszórattak Asszíria, majd Babilónia távoli országaiban. Isten mégis Megváltót ígért nekik, a maradék megmenekülését, és bíztatta őket, hogy vigasztalják egymást. Büntetésük ideje valóban lejárt, a későbbi Círus király rendelete nyomán megszabadulhattak, hazatérhettek.

A mi büntetésünk is lejárt, a Szolga Király kereszthalála nyomán mi is megszabadulhatunk, hazatérhetünk Hozzá. Isten bennünket is hív arra, hogy miután megvigasztalódtunk, új életet nyertünk, vigasztaljunk másokat is. Ugyanis a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését (Róm 8:19).

Ki, kik voltak azok, akik életünk folymán megvigasztaltak bennünket? Kiket vigasztalhatunk mi az Isten evangéliumának örömhírével?

Mezei Ödön

DÉLUTÁN | 

Tiszta szívből szólunk

Igehely: 2Kor 2:12-17

Az első századi keresztyénség életébe, missziójába tekinthetünk be az újszövetségi iratok által. Minden bizonnyal vágyunk még inkább megismerni az akkori idők sikeres evangélizációinak, a hit széleskörű térhódításának titkait. Egyik jellemzője Pál munkásságának a tiszta szívből jövő igehirdetés volt. Ehhez előbb az apostol szívének kellett megtisztulnia a hitetlenségtől, vallásos vakbuzgóságtól és egyéb istentelenségektől. Emlékezzünk az Isten előtti, szívből jövő kérdésére a Jézussal való első találkozása alkalmával: Ki vagy, Uram? (ApCsel 9:5) Miután engedelmesekedett minden tekintetben a számára megjelenő Istennek, akkor jött el annak az ideje, hogy szólhatott másoknak is tiszta szívből, Krisztus által.

Talán szeretnénk többet tudni az első gyülekezetek életéből, az első évtizedek minden időket meghatározó sikereiből. De vajon vágyunk többet élni ebből az egyszerű igazságból: tiszta szívből szólni? Akarunk szólni tiszta szívből Isten előtt? Törekszünk tisztán tartani szívünket minden körülmnyek között? Pál és társai nehéz, nagyon nehéz kihívások között maradtak tiszta szívvel az Úr előtt. Készek vagyunk tiszta szívünkből szólni, Istenről bizonyságot tenni jóknak és gonoszoknak? Tegyük ezt Krisztus segítsége által!

Mezei Ödön

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.