2019. június 5., szerda

DÉLELŐTT | 
Hol máshol kapna szeretetet a megtérő?

Igehely: 2Kor 2:5-11; Kulcsige: 2:8 „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.”

Egy alkalommal itt Debrecenben a bemerítésre készülő barátkozó elmondta megtérését. Arra a kérdésre, hogy: mi volt az a dolog, ami miatt felkereste a gyülekezetet és végül megtérésre késztette? A hölgy rövid gondolkodás után, így válaszolt: „Inkább azt mondanám, hogy ki volt az, aki miatt eljöttem a gyülekezetbe. Életem egyik nehéz korszakában épp villamossal utaztam egyik barátnőmmel, amikor próbáltam neki elmondani, hogy mennyire hiányzik egy baráti kör vagy egy közösség, ahol szabadon elmondhatnám gondjaimat. A barátnőm csak nézett rám és nem nagyon tudott tanácsolni. De valaki a hátam mögött csak annyit mondott: jöjjön el vasárnap a Szappanos utcai gyülekezetbe, ott biztosan jól fogja érezni magát. Eljöttem egyszer, aztán még egyszer, végül már rendszeresen jártam, és most itt állok Isten előtt és előttetek, mint aki megszerettem egy életre ezt a helyet.” Ez a kulcsigénk alkalmazása: „Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.” (2:8)

Tudnál-e hasonlóképpen odahívni hozzátok a gyülekezetbe egy ezer idegent, akiről megtudod, hogy szüksége van Jézus megértő szeretetére, szüksége van meghallgató közösségre?

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

... közbenjár

Igehely: Róm 8:26-27

Néhány kérdés foglalkoztat: mit keresek a gyülekezetben, kit keresek a gyülekezetben, hol a helyem a gyülekezetben? Vagy talán az egészet egy kérdésbe lehetne sűríteni: miért vagyok ott a gyülekezetben? Isten Lelke mellénk áll, akik gyengék vagyunk, és még nem tudjuk megfogalmazni imáinkat, kéréseinket, de már megtettük az első lépést Jézus felé. Kifejeztük vágyunkat a megtérés felé. Erőtlenségünk sokszor abban áll, hogy nem tudjuk kimondani, illetve megfogalmazni Isten iránti kérésünket, ott lapul szívünkben, de: „nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8:26b) Igen, itt van az ember gyarlósága megvilágítva, mert Isten az Ő szeretetében, a Lélek által, a Közbenjáró által megteremti a kapcsolatot az örökéletre vágyó emberrel.

Hogy tud ennyi szeretet tömörülni Istenben, és amikor szükségleteimmel harcolok, eláraszt, megáld, felemel, magához von a Közbenjáró Lélek által? Érzek-e elhívást a gyülekezeti munkára, bármi legyen is az, mert ha igen, akkor megvan a válasz arra a kérdésre is, hogy: miért vagyok ott a gyülekezetben?

Próbáld megválaszolni ezeket a kérdéseket, kedves olvasó.

Mucsi János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.