2019. június 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az ötödik látomás: arany lámpatartó és két olajfa

Igehely: Zak 4:1-13; Kulcsige: 4:6 „Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: «Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.»”

A lámpatartó emberi beavatkozás nélkül, tehát nem erővel, és nem hatalommal, hanem mintegy önmagától telik meg olajjal a kimeríthetetlen forrásból. Az angyal arra mutat, hogy Zerubbábel Isten Lelkének bőséges áldása révén fogja befejezni azt, amit elkezdett: a templom építését. Az a templom épül, amelybe eljön majd a Megígért is, aki népének és a nemzeteknek a világossága lesz.

A mindent látó Isten szeme elől nincs elrejtve semmi sem. A vele harcban állókat, az Ő munkáját lekicsinylőket is látja, de ők majd eltűnnek a porondról. És látja a hűségesek helytállását is. Nem csupán az adott jelenben a fáradozásukat, hanem a jövőben történő megjutalmazásukat is. A két olajfa a két hatalom jelképe Izráelben, a királyságé és a papságé. A kettő harmonikusan együtt dolgozik majd, Isten eredeti szándékának megfelelően. A hétköznapok ugyanúgy Isten akaratától vezéreltek és áldásával igazoltak lesznek, mint az ünnepek. A felkenetés = Istentől való felhatalmazás a cselekvésre.

Mire hatalmazza föl Isten az övéit? A Krisztus követésére. Ez a mi elhívatásunk. Soha ne veszítsük ezt szem elől!

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

„Emberhalászat” Kornélius házánál

Igehely: ApCsel 10:44-48

Az Úr Jézusnál nem egyszerűen az egyház létszámbeli gyarapodása a cél. Nála Isten országa nem valamiféle formai elvárások csokra, amelyet a hívők kedvük szerint tölthetnek meg a korszellemnek éppen megfelelő tartalommal. Isten országának „arca van”: ez maga Jézus. Ő azt hirdette, hogy az emberek forduljanak Isten felé.

De ki méltó arra, hogy elmondjuk neki az evangéliumot? Egyáltalán ki méltó bármilyen szolgálatunkra? Péter apostolnak a misszióparancs elhangzása után is kérdéses maradt: bemehet-e a pogányok házába? Maga az Úr Jézus is feltette a pogányokkal kapcsolatban a kérdést: mennyit kaphatnak a fiak kenyeréből? De miért gondolnánk mi tisztátalannak azt, akit Isten már megtisztított, vagy éppen most akar megtisztítani? És miért mentjük föl azt, aki hiúságával, pletykásságával bepiszkítja nemcsak önmagát, hanem a gyülekezetet is? Csak azért, mert ő már közénk tartozik?

Ne azokat akarjuk térítgetni, akik nem is akarnak megtérni! Vegyük észre magunk körül azokat, akiknek a lelke Isten után kiált. Akiknek a lelkét Isten már elkészítette evangéliumának befogadására. Jézus ilyenkor nemcsak előttünk jár, hanem velünk is. És megáldja azt is, amit mi elmondunk.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 13 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”

János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt. Arra törekedett, hogy ő legyen a gyülekezet egyedüli vezetője, vagy legalábbis az, aki mindenben dönt. Arrogáns módon elutasította János apostol és mások tekintélyét; sőt Jánost még rágalmakkal is illette.