2019. június 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek ajándékainak haszna

Igehely: 1Kor 12:4-11; Kulcsige: 12:7 „A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”

Amikor kicsinyeskedünk és testiesen gondolkodunk hamar a feje tetejére állítjuk a dolgokat. Amit Isten a gyülekezetben áldott haszonra szán, azt mi önző versengésre fecséreljük. A Lélek megnyílvánulása azért van, hogy hasznot hozzon. Kinek? Elsősorban annak, aki felé szolgálunk vele. A „haszon” szó magába foglalja a nyereség, előny, épülés és áldás gondolatát. Akkor használom rendeltetésszerűen lelki ajándékaimat, ha általa mások épülnek, nyernek és áldásban részesülnek. Testvérem, mikor tettünk így utoljára?

A Lélek sem önmagáért él és szolgál, hisz Jézus azt mondja róla, hogy „nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall..., Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít”. (Jn 16:13-14) Az önző ember mások kihasználása által akar magának profitot, a Szentlélekkel teljes ember viszont másokat építve akar áldássá lenni. Micsoda különbség?! De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy naponta meghalok önmagamnak, felveszem a keresztet és követem Jézust. Többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem, és ebben a hitben élem új életem.

Határozzuk el, hogy ma is mások hasznát fogjuk akarni.

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek fő ajándékának célja

Igehely: 1Kor 14:1-5,23-26

Az apostol azt vallja, hogy a szeretet a legkiválóbb út, vagyis megnyilvánulás az összes kegyelmi ajándék között. A prófétálás pedig legyen a legkívántabb szolgálat a gyülekezeti istentiszteletek alatt. Miért? Azért mert, aki prófétál az „emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal”. A nyilvános istentiszteleten nem vagyunk egyedül, hanem másokkal együtt imádjuk Istent. A prófétálás újszövetségi értelme pedig a tanítás, az igehirdetés és az igemagyarázat, ami nem Istent, hanem az embert szólítja meg, és inkább az értelmén keresztül, mintsem az érzelmeken. Ezért ragaszkodik az apostol ahhoz, hogy a gyülekezetben szóljunk inkább öt szót értelemmel, mint tízezret nyelveken.

Szívesen jönnek-e nem hívő emberek gyülekezeti istentiszteleteinkre? Ha egy nem keresztyén részt vesz egy álmosító vagy őrjöngő istentiszteleten, ahol szinte semmit nem ért, elnyomja az unalom vagy megfájdul a feje a kibírhatatlan zajtól, mi fogja őt arról meggyőzni, hogy oda még egyszer vissza kellene mennie? Tudnánk-e mondani három okot, amiért érdemes lenne valakinek a „mi” gyülekezetünkbe eljönnie? Olvassuk el még egyszer a 25. verset. Mit mond ez nekünk az istentiszteletről?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.