2019. július 26., péntek

DÉLELŐTT | 
A hívők készek az Úrral való találkozásra

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”

Ha a derék felövezve volt és a lámpás égve, ez őrködést és készenlétet jelentett a szolga részéről. Mindez azért volt, hogy a szolga méltóképpen fogadja a menyegzőről hazaérkező urát. Egy írott vagy íratlan szabály azt kérte, hogy a hazatérő gazdát ne hálóruhában, a sötétből kibotorkálva, álomittasan fogadja a szolga, hanem virrasztva. A kettőjük társadalmi helyzete nem volt egyenlő. Az egyik úr volt, a másik pedig szolga.

A szolga tehát nem vett részt a menyegzőn, hanem csak az ura. Nem túl szívrepeső feladat: várni és várni. A mécsbe új olajat kellett tölteni, az álmot el kellett űzni a szempillákról. Szívós kitartás kell mindig ehhez. Eközben az úr pedig örömlakomán vett részt, társaságban volt és repültek az órák.

A szolga számára akkor változott át az éjszaka vigadalommá, amikor megérkezett a ház ura és rögtön felmérte, hogy micsoda megbecsülésben van része. Felcserélődött a helyzet: az úr asztalhoz ültette őt és felszolgált neki.

Mivel bizonyítom az Úrnak, hogy várom Őt?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Ne tiltakozz, ha szolgálatba hív az Úr

Igehely: ApCsel 10:17-23

Pétert megszólította és szolgálatba hívta az Úr. Annak ellenére, hogy az Úr Jézussal járt már három és fél évet és apostola is volt, Péter elsőre tiltakozik. Mert akikhez menni kellett, azok idegenek voltak. Más nyelven beszéltek, másképp szemlélték az életet, más ételeket ettek, mint ők, a zsidók. Péter tiltakozása csak akkor oldódott fel, amikor konkrétan ráparancsolt az Úr. A találkozás az illendőség és közeledés jegyében zajlott. Péter behívta őket, bár ő maga is vendég volt, vendégül látta őket. Ez már „igen” volt a szolgálatba hívásra.

A találkozáskor Kornéliusz küldöttei semmit sem vettek észre Péter vívódásaiból, amit korábban Krisztussal folytatott. Most, egy önmaga akaratát megadó ember állt a küldöttek előtt. Csalódottságát nem öntötte ki vendégeire. A tiltakozásaink maradjanak a mieink. A megharcolt döntések legyenek a ránk bízott emberekéi. Ne feledjük, engedelmeséggel tartozunk az Úrnak.

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.