2019. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
A hívők készek a vendégfogadást gyakorolni

Igehely: Zsid 11:1-3; Kulcsige: 11:2 „Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.”

Észrevenni és fogadni azokat a testvéreket, akik az Úr népéhez tartoznak - ez a felszólítás felénk. Ilyenkor nyáron nagyobb a mozgásterünk. Engedünk természetes vágyainknak, hogy járjunk eddig nem látott helyeken, nyaraljunk, utazzunk. Aztán, az elhelyezkedés után, a látnivalók megnézése közben kapcsolatot keresünk. Nem mindenkinek az a vágya, hogy elrejtőzzön egy szállodai szolgáltatás kényelmében. Megtalál minket nyaraló testvérünk?

Vagy, feltűnik vasárnap a gyülekezetben egy ismeretlen család, vagy kisebb csoport, akik eljöttek a gyülekezetbe. Lehet ez a te lehetőséged, hogy meghívjad, szolgáljál szükségleteik betöltésére, együtt imádkozz, barátságot építs és fenn tarts. Persze, ha talál a szó és erre kölcsönösen igény van. Ne felejtsük el: lelki, szellemi részek kimaradnak a szállodai szolgáltatás kényeztetéséből.

Mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy testvéreknél legyünk vendégek, vagy vendéget fogadjunk?

Mennyi pénzt tudsz költeni a sajátodból vendégfogadásra?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter helytelen önbizalma

Igehely: Mt 26:31-35

Péter nagy szavai helytelen önbizalomra alapultak. Az, amit az Úr Jézus Krisztus mondott neki a Gecsemáné kertben, merőben ellenkezett azzal, amilyen véleménye volt saját magáról. Ő a bátor halász. A férfi, akit kiválasztott az Úr, hogy Kéfás (Szikla) legyen. Ő, aki elsőként tett vallást arról, hogy Jézus a Krisztus, aki a tanítványok szószólója, nem lehet gyáva, megfutamodó, hitvány tagadó. Ez nem egyezett azzal a képpel, amit saját magáról alkotott magában.

Az Úr Jézus mindig tárgyilagosan mutatja be a tanítványa helyzetét. Ha azt mondja, hogy ma éjjel megbotránkozol, megtagadsz engem, akkor legjobb, ha nem a saját önbizalomunkra építünk. Hanem odafigyelünk arra, amit nekünk kijelent az Úr az Ő szava által. Komolyan úgy kell számolnunk önmagunkkal, mint akiben nem lakik semmi jó. Minden rosszra hajlamosak vagyunk, amennyiben egyedül maradunk. Csakis a kegyelem által lehetünk azok, akik most vagyunk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12)

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: 1Jn 2:3 „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.”

János int minket arra, hogy a mindennapokban éljük meg a hitünket, hogy ne vétkezzünk. Megadja ehhez a szükséges utasításokat is. Mintha ellentmondás lenne a felsorolásban, de tulajdonképpen felnyitja a szemünket. Azt mondja, hogy ne vétkezzünk. Számunkra ez lehetetlen, ezért folytatja a gondolatot azzal, hogy ha bűnbe estünk, van megoldás Jézusnál. Ő a Pártfogónk az Atyánál, a meghalt és feltámadt Úr Jézus. Ő mindenben tökéletes volt. A nagypénteki események előtt, amikor alaposan megvizsgálták (mint a húsvéti bárányt), semmi rosszat nem találtak benne.