2019. január 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Egy meglepő kérdés

Igehely: Jn 4:1-9; Kulcsige: 4:7 „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!”

Vannak-e véletlenek? Különösen, amikor Jézus szolgálatáról olvasunk, soha nem gondolunk a véletlenre. Ebben a történetben sem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint fáradt vándor, letelepededik a kút mellé. Első látásra azt gondolná az ember, hogy csak elfáradt szegény. Lehet, hogy fáradt is volt, szomjas is, éhes is, de ahol Ő megjelenik, ott valaminek történnie kell, és történni is fog. Ma sincs ez másképp. Ahol Jézus Szentlelke által megjelenik, ott kérdések vetődnek fel, és kérdések tevődnek fel. A történetben Jézus a samáriai asszonyt is megkérdezi. Az Úr tudja, hogy vagyunk, Ő az, aki ismer minket, ahogyan ismerte a samáriai asszonyt is. Tudta, hogy ínségben lévő lélek, ezért úgy határozott, hogy megszólítja, megszabadítja bűnös életéből. Jézus az asszonyhoz kétszer szólt, s a szavaival leleplezte szívének állapotát.

Ő ma is szól, és ismer minket is. Kár és vétek lenne elhallgatni előle a dolgainkat. Ő ma számunkra is felteszi a kérdést, hogy kit imádunk és hogyan?

Rusu Sándor

DÉLUTÁN | 

Aháb és Jezábel házassága

Igehely: 1Kir 21:1-16

Ebben a házasságban az engedetlenség durva megnyilvánulását látjuk. Egy családban lehetünk az áldás vagy az átok hordozói. Ha Isten akaratát tesszük, akkor azt áldás fogja követni úgy a családban, mint a környezetünkben. Nekünk, újszövetségi népnek a legnagyobb áldás az Úr Jézus személye: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.” (ApCsel 16:31) Aháb áldás helyett átkot hozott az életére, de nemcsak az övére, hanem a népére is. Elődei vétkét még azzal tetézte, hogy feleségül vette a föníciai Szidón királyának lányát, Jezábelt. Mózes törvénye tiltotta az idegenekkel való házasságkötést, mert az idegen istenek imádásának veszélyét hordozta magában (5Móz 7:1-4; 2Móz 34:11).

A rész végén Aháb részleges megtéréséről olvasunk. Egész életét viszont megalkuvás és lelki kettősség jellemezte. Erkölcsi szempontból ez az uralom rányomta bélyegét Izráel királyságára. Hitehagyás és gonoszság uralkodott. A tanulság számunkra az, hogy Istent csak az Ő akarata és törvénye szerint lehet és kell követni, úgy a házasságban, mint minden területen, és akkor áldás követi életünk minden napját.

Rusu Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 5:1–11; Igehely: 1Thessz 5:8 „Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.”

Ebben az adventi időszakban Isten gyermekeinek, a nappal fiainak nagy a felelősségünk: hogyan élünk a jelenvaló világban. Az Úr gyermekének lenni nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hogy milyen példát mutatunk környezetünk számára. Hegyen épített város vagyunk-e, amit mindenki lát, vagy sötétség gyermekei, akik alszunk, és nem várjuk őt vissza? Az Ige figyelmeztet: „eljövök, mint a tolvaj” (Jel 3:3/b), amikor senki nem számít rá. Lelkünk ellensége, a gonosz, szeretne elaltatni bennünket, hogy az Úr ne tudjon használni az ő munkájában.