2019. január 11., péntek

DÉLELŐTT | 
Nem bízta emberekre magát

Igehely: Jn 2:23-25; Kulcsige: 2:24 „Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat.”

Jézusnak nincsenek illúziói a személyedet illetően. Jézus nem tud csalódni benned. Nem csalódott a tanítványokban, nem csalódott Júdásban sem. Eközben sajnálattal veszi tudomásul azokat a folyamatokat, melyeken keresztülmész. Látja tetteid, gondolataid, és azok következményét is, melyeket el kell hordoznod, a rossz döntéseid miatt. Az özönvíz előtti, és utáni megítélés egyezik: „… gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva.” (1Móz 6:5; 8:21) Pedofilbotrány, sikkasztás, korrupciós ügyek, vagy zaklatásról szóló hírek nem döbbentik meg.

Ha pillanatnyi érzelmi reakciókból indulsz ki, és vonsz le hosszú távú következtetéseket, hibát követsz el. Emberként nem vagyunk azonosak az általunk elkövetett hibával, de a sikerrel sem. Te nem vagy nagyszerű, de alávaló sem. Jézus lát téged igazán jól, annak, aki ha Tőle függsz, bekapcsolódhatsz az Ő tervébe. Jézus nem másokhoz, hanem az Atyához igazodott, bár státuszát tekintve, vagy anyagilag, óriási lehetőség állt volna előtte. Ezt az üzenetet, már Jeremiásnak is továbbította annak idején: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!” Nézz mindenkit a kegyelemre szorultsága felől, és meglátod a „Kegyelmezőt”.

Dóczi Ákos

DÉLUTÁN | 

Új teremtés Krisztusban

Igehely: 2Kor 5:14-18

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” Újjászületett emberként magunkon hordozzuk a romlandón túl a romolhatatlant. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk készek hittel, tudatosan, alázatban ennek a fényében élni? Hiszen óemberi természetünk miatt, vágyaink, kívánságaink és terveink nem összeegyeztethetőek Krisztus akaratával, szándékával. Ezeknek megélése, akár évekig elhomályosíthatja az igazi, isteni cél megvalósulását az életünkben, és lehetetlenné válik, vagy csak korlátozott módon élhetjük meg azt, amiért Krisztus az életét áldozta fel. A Szentlélek tüzénél, saját pecsenyénket sütögetve ki kell mondanunk, hogy nem vagyunk Krisztusban. Csak akkor vagyok, és élek új teremtésként, ha Krisztusban vagyok. Te most Krisztusban vagy? Úr Ő a te életedben? „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6:46) Ha igen, akkor rendeld alá magad újra az Ő akaratának, hogy Őbenne, az Ő akaratában és tervében legyél, hogy megérezhesse a világ rajtad Krisztus jó illatát, az eljövendő új világ szépségét, tisztaságát és rendjét.

Dóczi Ákos

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.