Igehely: Jn 8:1-11; Kulcsige: 8:7 „Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
A sátoros ünnep véget ért, a zarándokok egy része azonban még Jeruzsálemben maradt. Az Úr ismét a tömegben található. A zavartalan, békés tanítást az írástudók és farizeusok megjelenése szakítja meg, akik egy asszonyt vezetnek Jézushoz, mert házasságtörésen érték. Tulajdonképpen, ügyük tárgyaként hozták az asszonyt az Úrhoz, de társát, a férfit „elfelejtették” Jézushoz hozni. A törvény azonban mindkét félre egyformán vonatkozik (3Móz 20:10; 5Móz 22:22). Mi volt a nép véneinek a célja? Hiszen tudták az ide vonatkozó törvényt, sőt, idézték is az Úr előtt, mégis megkérdezték a Mestert, hogy Ő mit szól? Ezzel próbára akarták tenni, hogy vádolhassák. Az Úr a kérdésükre nem válaszolt, hanem lehajolt, és ujjával írt a földre. Vajon mit írt? A törvény igéit, vagy a vádlók neveit (Jer17:13)? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy faggatásukra mit válaszolt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Az Úr e mondat által arra késztette őket, hogy mielőtt ítélkeznének, vizsgálják meg saját lelküket, hogy ők, a vádlók, vajon megfelelnek-e az ítélet-végrehajtás feltételének? A vádló lelkiismeret hangját nem lehet könnyen, felelőtlenül elnémítani. Különösen akkor nem, ha általa az Úr szól. Egy sem találta bűntelennek magát, kiesett kezükből az ítélet köve, s egymás után mentek el. Csak az Úr és a bűnös nő maradt. Igazuk volt: az egész tömegben csak egy bűntelen volt, az Áldott Szabadító, az Úr Jézus Krisztus. Az Úr azonban nem ítélte el az asszonyt, bár vétkével nem értett egyet. Mózes törvényével sem ment szembe. Urunk tudta azt is, hogy nemsokára az asszony bűneiért is meg fog halni, Isten áldozati bárányaként. Ezért kegyelemben és megbocsátásban részesíti most őt. Folytatódhat tovább az élete, de nem úgy, mint eddig, mert az Úrtól esélyt kap arra, hogy megváltozott életet éljen. Ez az isteni kegyelem munkája. Ez a történet figyelmeztetés számunkra, hogy mielőtt ítélkeznénk, gondoljunk arra, hogyan állhatunk majd meg az Igaz Bíró előtt.
Gergely Pál
Adjunk hálát, hogy az Úr számít reánk országa építésében! – Neh 2:17.18
Dolgozzunk csapatban! – Neh 2:1-3:2 (Neh 2:18b)
Az első bűn
Igehely: 1Móz 3:1-13
A bűn szó csak három betűből áll, mégis milyen mély e rövid szónak a tartalma! Isten Igéje ismerteti meg velünk a bűn eredetét. Ősszüleink bűnbeesése, az első bűn bejövetele a világba nemcsak őket tette bűnösökké, hisz ennek öröklődése mindnyájunkra rányomta bélyegét. Az első bűn bekövetkezése mögött ott volt a minden állatnál ravaszabb kígyó. Ma is, bárkinek az életében, az első vagy a sokadik bűnbeesése mögött mindig ott van a Sátán, a régi kígyó. Szándéka, terve, akarata, gonoszsága évezredek óta ugyanaz, még akkor is, ha módszereit időközben megváltoztatta. A ravasz kígyó beszélni kezd. Éva számára már ez is csoda lehetett. Beszélgetés esetén fontos a beszédtéma, valamint az is, hogy ki beszél, vagy kik beszélgetnek. Bennünk ma az a kérdés is feltevődhet, hogy volt-e valamilyen szükség, főként emberi oldalról, erre a beszélgetésre? A kígyó nem tagadta Isten létezését. Isten létezik, ő is tudja. Azt kifogásolja, hogy tiltást rendelt el az Éden-kertben. Tanácsot ad az asszonynak, megmondja, mit kell tennie, és értésére adja, hogy ő kész segíteni. Évának van választási lehetősége: Istenre vagy a kígyóra hallgasson? Istent ismeri, bizonyítottan jó barát, a kígyóval csak most beszélt először. Az asszony döntött, de sajnos rosszul, mert nem Istenre hallgatott. A kígyó azt mondta, ha enged tanácsának, nem hal meg, mert Isten csak féltékenységből tilt. A kígyó hazudott. Az Isten iránti engedetlenség által az első bűnbeesés bekövetkezett. Látjuk? A ravasz tanácsadó a tettéért semmi felelősséget nem vállalt, nyilván, ez nem mentesítette az isteni büntetés alól. A bűnbeesés által az első emberpár kiesett Isten teremtési rendjéből, oda visszatérni csak megtérés, Isten irgalma, szeretete és újjáteremtő munkája által lehetséges, Jézus Krisztus érdemében. Megtapasztaltad-e már Istennek ezt a szeretetét, kegyelmét?
Gergely Pál
Új hozzászólás