2019. február 26., kedd

DÉLELŐTT | 
Parancsolatában is ott az örök élet

Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: 12:50 „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Az Úr Jézus Krisztus szerint az örök élet feltétele a benne való hit: „aki hisz énbennem” – mondta a sokaságnak. Tehát, az embernek hinnie kell Őbenne, mint aki maga Isten és egy az Atyával: „Higgyetek bennem, hogy én az Atyában vagyok...” (Jn 14:11). Hinnie kell úgy is Benne, mint a világ Megváltójában. (12:48). Az örök élet következménye a Krisztussal és az Atyával való közösség (45.v.), valamint a Krisztus beszédének való teljes engedelmesség (48.v.). Annak van örök élete, aki mindezeket elmondhatja magáról: hisz Krisztusban, mint Isten Fiában, aki megváltotta, közösségben van vele, és megtartja az Ő beszédeit. Sokan azt mondják, hogy Jézus csak egy jó erkölcsi tanító volt, nem gondolva arra, amit C.S. Lewis mondott: „ha valaki csupán emberként állna elő ezekkel a tanításokkal, nem lehetne erkölcsi tanítómester”. Adjunk ma hálát, hogy Krisztus nem elítélni jött minket, hanem azért, hogy megmentsen. Keressük a vele való közösséget és a parancsolatainak való teljes engedelmességet.

Mennyire töltöd be Isten parancsolatait az életedben? Tudsz-e kétségek nélkül hinni Krisztusban?

Szabó Szilárd

DÉLUTÁN | 

A régi civilizációk kihaltak

Igehely: 2Pt 2:4-6

Két nagyon fontos igazságra hívja fel figyelmünket ez az igeszakasz: az ítélet valóságára és az abból való megmenekülés lehetőségére. Péter apostol történelmi példákkal támasztja alá Isten büntetésének valódiságát és súlyosságát. Az Istentől elfordult, erkölcsileg megromlott keresztyéneket és azok tanítóit sem fogja Isten megkímélni a büntetéstől (2Pt 2:1-3). Az isteni értékrend elhagyásának következménye az ítélet, legyen szó angyalokról vagy a világ majdnem teljes lakosságáról.

Isten ítélete viszont elkerülhető, hisz Isten megkegyelmezett az özönvíz előtti korszakból Noénak, megkegyelmezett Lótnak is Sodoma és Gomora ítéletekor, és ugyanebben a reménységben élhetnek azok, akik ma Isten félelmében élnek. Világunkat tűz fogja majd megemészteni (3:10), de mi reménységgel várunk egy új világot, „amelyben igazság lakozik...” (3:13).

Ne engedjük, hogy megtévesszen bennünket ennek a világnak a romlottsága, még ha keresztyén tanítók hirdetik is, és minden ember körülöttünk így él. Ami nem Isten akarata szerint van, az ítélet alá kerül!

Szabó Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.