2019. február 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Célja van mindennel

Igehely: Jn 11:1-16; Kulcsige: 11:15 „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Nem könnyű megérteni azt, hogy akit az Úr Jézus szeret, azzal is megtörténhet bármi. Miért kell ezt így állítani? Mivel napjainkban vannak olyan teológiai nézetek, miszerint egy hívő ember, akit szeret az Úr, az nem lehet beteg, az nem lehet szegény. Ha mégis megtörténnek ezek, akkor annak az embernek a hite nem igazi. Feltűnő, hogy az Úr Jézus nem siet Betániába. Sőt, még örül is, hogy nem volt ott, amikor Lázár halálosan megbetegedett, mert akkor nővéreinek lett volna igazuk, akik azt mondták: „Ha itt lettél volna, akkor testvérünk nem halt volna meg.” Én is ezt állítottam volna, hiszen az Úr nem hagyta volna, hogy Lázár a szeme láttára kilehelje a lelkét. Talált volna az Úr egy olyan megoldást, hogy talpra álljon Lázár, mintha semmi sem történt volna. Ki hogyan értékelte volna Lázár gyógyulását? De az evangéliumban leírt esetben Isten dicsősége csúcsosodik ki Fia által.

Vajon mire gondolt Tamás, amikor azt mondta: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele”? Csalódás, szánalom, vagy mi más mondatta Tamással ezeket a szavakat?

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Péter és András

Igehely: Jn 1:38-42

Nem volt okvetlenül szükséges, hogy András teológiai akadémiát végezzen, az nélkül is elvégezte, amire az Úr Jézus a tanítványait tanította: ,,Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet...”(Mt28:19). András nem tehette, hogy ne közölje testvérével azt a nagy örömet, hogy megtalálták a Messiást. És milyen helyesen cselekedett, hogy testvérét akarta mindenekelőtt beavatni az Úr megjelenésének titkába! Máskülönben András a Bemerítő János tanítványa volt, aki sok mindent elmondhatott neki a Messiásról. Íme, eljött az ideje annak, hogy az elmélet, a próféciák valóra váljanak! András vágya az volt, hogy testvére, Péter, megismerje a Megváltót, ezért vezette őt hozzá. Már az első találkozás mély nyomot hagyott Péter életében: Kőszikla lett a neve. Én azon csodálkozom, hogy Péter nem csodálkozott azon, hogy az Úr Jézus ismerte a nevét. Volt-e Péter életében olyan alkalom, amiért András megdorgálhatta volna, vagy megdicsérhette volna?

Dániel Zalán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.