2019. február 15., péntek

DÉLELŐTT | 
Házasság: a megbocsátás gyakorlóterepe

Igehely: Mt 18:21-35; Kulcsige: 18:22 „Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Akivel a legtöbb időt töltöm az ellen vétkezhetek a legtöbbször. A legnagyobb fájdalmat is annak okozhatom, akit a legjobban szeretek és aki a legjobban szeret. Éppen ezért a házastárs felé olykor nehezebb bocsánatot gyakorolni, mint az ellenség felé, akitől semmi jót nem várhatok. Péter valószínűleg nem a feleségére gondolt, amikor az Úr Jézusnak feltette a kérdést, de ha mi a házastársunkra gondolunk miközben az Úr Jézus válaszát olvassuk, jól tesszük. Az Úr Jézus a példázatban világossá teszi, hogy mindaz, aki Istentől bocsánatot nyert köteles megbocsátani az ellene vétkezőnek. Ebben benne van úgy a férj, mint a feleség. Nem olvassuk, hogy a megbocsátást feltételhez kellene kötni. Persze úgy gondoljuk, hogy könnyebb megbocsátani annak, aki alázattal bocsánatot kér és megígéri, hogy soha többet nem fog vétkezni ellenünk. Ha mégis, akkor pedig majd felemlegetjük a korábbi vétkeit is? Isten úgy bocsátott meg nekünk, hogy vétkeinkről meg nem emlékezik. Hasonlóan gyakoroljuk mi is a megbocsátást házastársunk felé!

Felemlegeted újra és újra férjednek, feleségednek azt, amit korábban már megbocsátottál? Kérj tőle bocsánatot! Kölcsönösen gyakoroljátok ezt, hogy az Isten kegyelme is megmaradjon életetekben!

Veress Efraim

DÉLUTÁN | 

Ítéletre vagy üdvösségre?

Igehely: Zsid 9:26a-28

Amikor először jött Jézus Krisztus a földre, azért jött, hogy áldozata által sokak bűnét elvegye. Ez azt jelenti, hogy sokak bűnét magára vette és halálba vitte, mert eleve el volt rendelve, hogy az ember a bűnért halállal lakoljon. Amikor pedig másodszor fog jönni, előbb azoknak fog megjelenni, akiknek bűnét korábban már elvette, és akár éltükben, akár holtukban, de várják Őt üdvösségükre. Krisztus mennybemenetelével kezdődött meg az a várakozási időszak, mely második eljöveteléig tart. Mi ebben az időben élünk most, és tulajdonképpen az üdvösség szempontjából kétféle ember van. Az egyik, aki várja Jézus Krisztust, hogy vele legyen örökre, a másik, aki nem is törődik azzal, hogy mi történik majd, ha Krisztus visszatér. A hívők számára kimondhatatlan öröm lesz Őt színről színre látni, a többi ember számára pedig örök ítéletet, kárhozatot fog jelenteni Krisztus visszajövetele. „Mi várjuk az Úr Jézust, mikor jön…, Ó, bűnös, mit fogsz tenni, mikor jön?... Ó, bűnös, jöjj Jézushoz, mert Ő jön!” (HH 527)

Veress Efraim

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).