2019. december 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten szeretetének megnyilvánulása

Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”

Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.

Ezzel ellentétben János apostol azt állítja a szeretetről, hogy az egy cselekvő magatartás: „abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” A 10. vers arra mutat, hogy a szeretet létezését csakis tettekkel lehet bizonyítani. Isten szeretetének bizonyítéka, hogy „elküldte fiát engesztelő áldozatúl bűneinkért.”

Napjainkban Isten aktív szeretetének a bizonyítéka az, hogy Isten gyermekei tesznek valamit egymásért. Más szóval, mi vagyunk Isten szeretetének csatornái, és az Ő példájára képesek kell legyünk a gyakorlati szeretetre. Karácsonykor, az ajándékozás ünnepén jó elgondolkodni azon, hogy mi akadályoz minket abban, hogy szeretetünk tettekké váljon.

Lehet meg se látjuk a rászorulót? Vajon attól félünk, hogy nekünk sem marad elég? Esetleg, úgy gondoljuk, hogy akin segítenünk kellene nem érdemli meg?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

Utoljára fiát küldte el

Igehely: Mt 21:33-44

Ez a példázata Jézus egyik válasza a korabeli zsidó elitnek, akik tudni akarták, hogy „ki adott hatalmat” neki, hogy a templomot megtisztítsa. Itt Jézus nem egy új példabeszédet fogalmaz meg, hanem újra értelmezi Ézsaiás 5. részének szőlőskert allegóriáját.

Ézsaiás könyvében, akárcsak alapigénkben Isten, a szőlősgazda felelős az ültetésért. Viszont amíg Ézsaiásnál a gondozás ellenére való terméketlenség a szőlőskert feladást eredményezte, addig Jézus példázatában a szőlőskert termőképességével semmi gond nem volt, csak annak gondozóival. Ezek a bérlők elképesztően kegyetlen személyek voltak, akik eget rengető tiszteletlenségükben még a földbirtokos fiát is megölték.

Első látásra a gazda döntése, hogy elküldje fiát bölcstelennek tűnhet, de ne felejtsük el, hogy ez a példázat nem a bolond gazdáról, hanem a gonosz szőlőművesekről szól, akik vezető helyzetük megerősítésé érdekében készek aljas módszereket is bevetni, hogy aláássák a gazda tekintélyét.

Ez a példázat figyelmeztetés nekünk is, nehogy hataloméhségünk, hagyományaink és szokásaink Isten szeretetének és kegyelmének az útjába kerüljenek.

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.