2019. december 26., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mindenki öröme lesz

Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: 2:10 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz.”

Egyre több városban a karácsonyi fények felkapcsolása fontos eseménnyé vált, ami egyúttal a karácsonyi rendezvénysorozat megnyitóját is jelenti. A fények felkapcsolása általában az összesereglett tömeg visszaszámolása után egyszerre történik. 5, 4, 3, 2, 1 … És az egész város egyből karácsonyi fényekben ragyog.

Valahogy így lehetne elképzelni az angyalok karácsonyi megjelenését is: „körülragyogta őket az Úr dicsősége”. A pásztorokban meghűlt a vér, de reakciójuk nem meglepő, hiszen éjjel soha nem láttak fényesebb dolgot, mint a tábortűz és a hold. Ami viszont meglepő, hogy ámulatuk és rémületük ellenére képesek voltak felfogni az angyal üzenetét. Megértették, hogy Isten nem hagyta magára sem Izraelt - „hirdetek nektek nagy örömet” -, sem pedig az emberiséget – „amely az egész nép öröme lesz”. Rádöbbentek, hogy Isten közelsége miatt az Ő fénye nem egy távoli csillag pislákolásához hasonlít, hanem a nap ragyogásához.

Mit juttat eszünkbe karácsony fényeinek ragyogása? Hogyan tapasztaltad meg Isten jelenlétet legfrissebben? Milyen örömöt hozott az idei karácsony számodra?

Bíró Zoltán

DÉLUTÁN | 

Imádni és szolgálni jöttünk Őt

Igehely: Mt 2:1-12

Alapigénk egy jól ismert karácsonyi történet, ezért nem csoda, hogy két évezred alatt számtalan néphagyomány társult a Bibliai szöveg mellé. Például főhőseinket Három Királyoknak is nevezik. Igaz, hogy történetünk két király szembehelyezésére épül, de ők nem a napkeleti bölcsek. Történetünk királyai Heródes és Jézus. Heródes, a zsarnok, aki rémuralommal tartja népet kordában, míg Jézus, a magatehetetlen és sebezhető gyermek, akinek a hatalma alázatba van öltöztetve. Az is érdekes, hogy az értelmiségiek is két csoportra vannak osztva. A főpapok és írástudók, mint Heródes tanácsadói jelennek meg, akik bár tudják Krisztus születésének pontos helyét, mégis a kegyetlen rendszer béresei és ismeretükből senkinek semmi haszna nem származik. Ezzel szemben a keleti bölcsek több hónapot utaztak csupán azért, hogy tiszteletüket tegyék egy tisztázatlan eredetű király előtt.

Arra tanít minket ez a történet, hogy az ismeret önmagában nem tesz bölccsé, csak ha tettekkel párosul. Isten országa szempontjából nem elég csak tudnunk, hogy Krisztus földre jött, késznek is kell lennünk, hogy szolgáljuk annak Királyát.

Bíró Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.