2019. augusztus 27., kedd

DÉLELŐTT | 
Szabadon a bűn zsarnokságától

Igehely: Róm 6:12-18; Kulcsige: 6:17 „De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok!”

Mai áhítatunkban lehetőségünk van tovább elmélkedni Pál apostol rómaiakhoz írt levelén. A most olvasott igeszakasz arról szól, hogy ne szánjuk többé magunkat a bűn cselekvésére, hanem szánjuk oda magunkat Istennek.

Pál ismét felveti a kérdést, hogy vajon vétkezhet-e az ember szabadon a kegyelem uralma alatt? Nem csoda, hogy ismét felteszi ezt a kérdést, hiszen olyan gyakori a tudatos vétkezés és könnyelműség a bemerítkezés után is. Sokan hajlamosak elfogadni azt az elméletet, hogy a kegyelem uralma alatt sem lehet mást tenni, mint vétkezni, és hogy ez törvényszerű és megengedett is. Sokan úgy vélik, hogy azért vagyunk a kegyelem alatt, hogy bűneink újra és újra megbocsáttassanak. Ez azonban tragikus félreértés! A kegyelem uralma alatt nem azért van az ember, hogy tovább vétkezzék, hanem azért, hogy megszentelődjék! Valóságosan felszabadulunk tehát a bűn zsarnokságától, hogy az Isten akarata iránti engedelmességet válasszuk, és hogy életünket a továbbiakban Neki szánjuk oda.

Miért alkuszik meg sok hívő a bűnnel, Isten bűnbocsátó kegyelmére hivatkozva? Életed mely területein tapasztaltad meg a bűn feletti győzelmet?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Testvéreitekről se feledkezzetek meg

Igehely: Józs 1:12-18

Mai igénk Isten népének egységéről szól, melyet az Úr iránti engedelmességben kellett megvalósítani. Két és fél törzs ugyanis a Jordántól keletre eső területen már megkapta osztályrészét, ám Józsué emlékeztette őket kötelességükre: segíteniük kell a többi törzseket a nyugati országrész elfoglalásában. A rúbeniek, a gádiak és Manassé fél nemzetsége már megkapták örökségüket a Jordánon túl. De nem volt szabad elfelejteniük, hogy örökségük szerves egységet képez testvéreikével. Az ő gazdagságuk, jólétük, melyre korábban szert tettek, a harc élére állította őket. Mivel nem kellett családjaik biztonságáról gondoskodniuk, így a harcban nagyobb terhet vállalhattak, mint otthontalan testvéreik.

Nem tudjuk, hogy az összes érdekelt férfit hívták-e össze, vagy csak a vénekkel tanácskozott Józsué, ám a kapott válasz mindenesetre kielégítő volt, hiszen engedelmességet fogadtak Józsuénak, ezzel együtt pedig az Úrnak.

Ahogy a nép hallgatott Józsuéra, a hívők ma úgyszintén felismerik Krisztus hangját, és engedelmeskednek akaratának, hiszen Urunk is a benne hívők egységéért imádkozott, és a Szentlélek által kész azt meg is valósítani.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.