Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: 3:6 „A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.”
Jakab a nyelv bűneiről beszél itt. A nyelv az ember beszédére utal, mint kommunikációs csatornára. Fontos módja az önkifejezésünknek is, mert beszéd által közölhetjük gondolatainkat és érzéseinket. A beszédben kifejezésre jut belső lelki világunk, még akkor is, ha ezt nem szeretnénk, vagy rejteni próbálnánk. Igaz, amit az Úr Jézus mondott: „a szív teljességéből szól a száj”. Jakab azt mondja, hogy a rossz elemi erővel törhet ki belőlünk, és nyelvünk fékezhetetlennek bizonyulhat. Beszédünk azonban Isten eszköze is lehet, amikor az Ő igéjét szóljuk, vagy az Ő lelkületével beszélünk.
1. A beszédünkkel vétkezhetünk. Jakab ilyen kifejezéseket használ: „gonosz”, „tűz”, „lángba borítja életünket”. a) Beszédünkkel vétkezünk, amikor rosszindulatúan megbántuk másokat. Amikor dühösen, rágalmazóan, gúnyosan beszélünk, lelki sebeket okozunk. Akkor is bántunk, amikor valakiről tudva vagy tudatlanul valótlanságot terjesztünk, aminek következtében az illető személy jó hírneve és megítélése csökken vagy sérül. Még Istent is bánthatjuk átkozódással vagy szitkozódással. b) Amikor hazudunk, féligazságot mondunk, hallgatással másokat félrevezetünk, becsapunk, akkor hamisságban járunk. A hazugokról az Ige azt mondja, hogy kívül marad mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot (Jel 22:15). c) Beszédünkkel vétkezünk akkor is, amikor léháskodunk, illetlen vicceket mondunk vagy gúnyolódunk (Ef 4:29).
2. Beszédünk azonban megváltható és Isten szolgálatába adható. „Adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek.” (Róm 6:13) A nyelvet ember nem tudja megszelídíteni, de aki azt teremtette, meg tudja tenni. Mivel „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”, a beszéd megjavítását és megszentelését a szívvel kell kezdeni. A bennünk lakó Szentlélek segítségével odaadhatjuk nyelvünket a szerető, vigasztaló és bátorító szolgálatra. Mondhatunk igazat, hirdethetjük és taníthatjuk Isten igéjét.
Hogyan értékeled most a beszédeddel kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalataidat? Határozz meg egy konkrét területet, ahol az Urat tudod szolgálni beszédeddel!
Kovács József
Imádkozzunk, hogy Krisztusban feloldódjanak a romákkal való esetleges feszültségek! – Róm 14:9-13
Tökéletesség Krisztus áldozata révén – Zsid 10:1-18 (Zsid 10:14)
Az első zűrzavar
Igehely: 1Móz 11:1-9
Az emberiség őstörténetében ez már a második alkalom, amikor Isten ítéletet hajt végre a bűnös világon. Az első az özönvíz volt Nóé idejében. A második az emberiség szétszélesztése Sineár földjénél, a Nóé utáni hatodik generációban (1Móz 10:25). A felolvasott történetet mélyen áthatja az elhatalmasodott bűn szomorú ténye. Láthatjuk, hogy az ember a bűn miatt nem lett az, ami lehetett volna, és hogy a dolgok sem működnek úgy, ahogy az Isten által szeretett emberek számára lehetséges lenne. A bábeli történet beszél a bűn szomorú tényéről, megmutatja az ítélet szükségességét, előrevetíti Isten kegyelmi ajándékát.
1. A bűn szomorú ténye az emberek gőgjében, Isten akaratának megvetésében és ellene való lázadásában mutatkozik meg. „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.” (3.v.) Az égig érő torony építésének gondolata kifejezi az emberek gőgjét, a hírnévszerzés, az Istentől való függetlenedés lelkületét. Az „el ne széledjünk” kimondott ellenszegülés Isten azon akaratával, hogy az emberek töltsék be a földet. Ezek a jellegzetességek ma is benne vannak az emberek lelkületében, és minket is ezek jellemeztek, amíg az Úr kegyelme meg nem talált, és nem alázkodtunk meg szent akarata előtt.
2. Megértjük azt is, hogy Isten akarata ellen nem lehet súlyos következmények nélkül fellázadni. Ki az, aki dacolni tud Istennel? Végül az embereknek szét kellett széledniük a földön, ha nem is akarták. Az Isten „leszállt, hogy lássa” kifejezés nem tudatlanságára és informálódására utal, hanem arra, hogy Isten előtt nincs semmilyen rejtett dolog, Ő ismeri az emberi szív rejtett szándékát és minden vágyát. Az, hogy az emberek nyelve „összezavarodott”, és az embercsoportok elkülönültek egymástól, rámutat arra is, hogy a bűn nemcsak Istentől, de egymástól is elidegenít.
3. Isten büntetésében kegyelmi gesztus is volt. Az emberek elkülönülése, és a különböző nyelvek megjelenése fékezte a bűn és a romlás terjedését. Terve az volt, hogy eljön majd az, aki eltörli a bűnt, és megváltja az embereket, hogy ne kelljen meghalniuk bűneik miatt.
Kovács József
