2019. április 4., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ajándékainkkal sáfárkodva

Igehely: 1Pt 4:10-11; Kulcsige: 4:10 „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”

Krisztus visszajövetelét várjuk imádkozva, egymást szeretve és szolgálva. Isten népének mindenik megtért, újjászületett és a Szentlélek által vezetett tagja kapott valamilyen szellemi ajándékot. Az osztásánál a döntő szempont Isten végtelenül gazdag és változatos kegyelme volt (Róm 12:3-8; 1Kor 12: 4-11). Ezekkel valóban hatékonyan és hűségesen szolgálhatunk egymásnak. Tehát nem vágyaink kiélésére, öndicsőségünk építésére kaptuk azokat. Semmi értelme mások lelki ajándékát utánozni. Ha a Szentlélekre figyelünk, akkor jól fogunk gazdálkodni Isten sokféle kegyelmével. Így, aki beszél, prédikál, Isten igéjét, üzenetét kell átadnia. Maga az üzenetközvetítő is viszonyuljon ámulattal, hittel és tisztelettel az Igéhez. Így lesz meggyőző. Az Ige által a hallgatók eligazítást, égi választ fognak kapni kérdéseikre és szükségeikre. Jobban megismerik Istent és az igazság útját. Aki pedig gyakorlati segítségnyújtással szolgál mások testi bajait enyhítve, végezze azt az Úr erejével (Mt 5:16). Ekként lesz hitelessé és nyilvánvalóvá köztünk Isten jelenléte. Ő érdemli meg a mindenkori dicsőítést, ami csak Jézus Krisztus által lehet kedves.

Felismerted-e már lelki ajándékaidat? Mennyire szívügyed a gyülekezeted épülése, építése? Dicsérik-e mások Istent szolgálataid nyomán?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Új szántásba vessetek

Igehely: Jer 4:1-4

Előbb Izráel, majd Júda is hűtlenül elhajolt, eltért szövetséges Istenétől. Panaszossá, szégyenletessé vált bálványimádó életük. Változtatni szerettek volna azon. Tehették azt felszínesen, de mélyrehatón is. Az első változatot a szántás nélküli vetés szemlélteti. Hamar és könnyen megy. Eredménye önámítás, öncsalás. Lényegében megalkuvást jelent. Az Istent szomorító, lelket sorvasztó, áldatlan állapot kozmetikázása. A második változatot az ugartörés, az új szántásba vetés érzékelteti. Ilyenkor minden keménységet fel kell törni, a köveket és sziklákat eltávolítani, a gyomnövényeket gyökerestől kiforgatni a helyükről. Aztán jöjjön a gazdag vetés! Mindez az elején sok gyötrelmes órát fog okozni, de aztán megalapozottan örvendhetünk a bőséges, kívánt termésnek.

Le kell mondanunk véglegesen minden felismert bálványunkról, bűnünkről, mulasztásunkról! Minden lelki-testi nyomorúságunkkal, szükségünkkel teljesen az Úrhoz kell térnünk. Ő hív és vár bennünket.

Vessünk magunknak igazságot, hogy Isten népe és ügye iránti hűséget arathassunk. Ideje keresnünk az Urat (Hós 10:12-13)!

Mikor, milyen feltételek mellett leszünk hajlandók rá?

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?