Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról. Ha tudott volna, biztosan másként járt volna el.
Nem nehéz engedelmeskedni az Isten akarata szerint élő szüleinknek. Bizonyára itt is vannak nehéz helyzetek, de ezekben mindig megvan az a bizonyosság, hogy a szándék jó. Ez persze azokra a helyzetekre is vonatkozik, amikor a szülő téved. Teljesen más a helyzet akkor, amikor valakinek olyan szülei vannak, akikről nem mondható el, hogy Isten Lelke vezeti őket. Ebben az esetben nyilván mérlegelni kell, hogy meddig mehetünk el az engedelmességben, különben megtörténhet, hogy Isten akaratával szemben találjuk magunkat. Ha nem tudjuk, hogy mi a teendő, akkor várjunk, és kérjük Istent, hogy jelentse ki világosan az Ő akaratát.
Naponként ki vagyunk téve a tévedéseknek. Sokszor mi sem tudjuk, hogy mi a helyes, mert nincs kellő rálátásunk a helyzetre. Erre, de nemcsak erre, hanem a szándékos vétkeinkre is van bocsánat Jézus Krisztus áldozata által.
Veress Ernő
Öljétek meg tagjaitokban, ami földi
Igehely: Kol 3:5–11
Gyakran halljuk napjainkban a megtévesztő jelszavakat: „Fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy!” Ezzel szemben Isten igéje a változásra buzdít minket. Nem a magunk elfogadása, hanem Krisztus el(be)fogadása fogja életünkben a boldogságot eredményezni. A Sátán hazugsága szerint jók vagyunk, nincs szükségünk változásra, megtérésre. Krisztus szerint elveszettek, bűnösök vagyunk, akik kegyelemre szorulnak. Olyanok, akiknek naponta változniuk kell. Naponta harcolnunk kell testünk kívánságaival szemben. Gonosz kívánságaink vannak, mert gonosz világban élünk. Testünk ehhez a világhoz kötődik, ezért állandó küzdelmet folytatunk önmagunk ellen.
Nem akarjuk magunkat elfogadni, mert az végzetes lenne. Meg kell tagadnunk önmagunkat, hogy a Teremtő képmása megújuljon bennünk. Krisztusra, erejére és jellemére van szükségünk, hogy az új életben győztesek legyünk. A Sátán ugyanazokkal a szörnyű bűnökkel támad ma is minket, amiktől Krisztus a megtéréskor megszabadított. Azelőtt nem volt erőnk nemet mondani, ma viszont VAN erőnk megállni, helyreállni és követni az Úr Jézus Krisztust!
Veress Ernő
