2018. szeptember 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Rablók barlangja

Igehely: Jer 7:8-15; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”

Isten nem gyönyörködik a meg nem változott ember istentiszteletében, melyet vallásosan végez, hanem az ember megtérésében gyönyörködik. Ezt Jeremiás idején valamiért nem értették. Úgy gondolták, hogy az Isten tisztelete egyenlő a mózesi előírások megcselekvésével. Vagyis, ha a törvényben előírt áldozatot mutatom be, akkor az egy jó istentisztelet. Az nem baj, ha folyamatosan vétkezek, csak amikor az Isten templomába megyek, a megfelelő áldozatot mutassam be. Isten elküldte Jeremiást, hogy elmondja: ez nem így működik. Az áldozati szertartás rendje nem azért van, hogy ti annál nyugodtabban vétkezzetek. S mivel nem ez az első figyelmeztetés, ez lesz az utolsó abban az értelemben, hogy eldöntött dologként közli: a templom nem marad meg, mert rablók barlangjává tették. A rablók barlangja az a hely, ahova a rablók nem azért mentek, hogy megváltozzanak, hanem azért, hogy a következő lecsapást kiterveljék. Mi is sokszor beleesünk ebbe a vallásos gondolkozásba. Isten azt akarja, hogy az újjászületett ember a bűnöknek egyre inkább hátat fordítson, és az élete ne egy körforgás legyen (bűn-megtérés-bűn stb), hanem egy növekedés, ami arról szól, hogy: egyre jobban kiábrázolódik bennünk a Krisztus.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Saul viszonyulása Dávidhoz

Igehely: 1Sám 18:5-16

Saul egy olyan lejtőre lépett, ahonnan már nem volt visszaút. Isten az engedetlensége miatt eldöntötte, hogy a királyság nem marad a családjában. Bár Saulnak nem volt szeme látni ezt a szellemi döntést, azt azonban észrevette, hogy Dávidnak másképpen sikerülnek a dolgai, mint neki, vagy bármely másik hadvezérének. Ez még nem ütött szeget a fejébe, de amikor tudatosult benne egy körtánc alkalmával, hogy a nép előtt is világos a helyzet, elkezdett rossz szemmel nézni Dávidra, és elkezdte félteni tőle a királyságot.

Amikor testvéred sikeresebb, mint te, és úgy néz ki, hogy akár föléd is emelkedhet, soha ne keresd a megoldást az ő eltávolításában, hanem nézz körül saját házad táján. Ha nem engedetlenség, vagy valami Istennek nem tetsző van a dologban, akkor tarts ki, mert az adott élethelyzetben, melybe Isten állított, a kitartásod jutalmazva lesz. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” (Zsid 10:36-38)

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.