2018. szeptember 1., szombat

DÉLELŐTT | 
A valóságot értsük meg és ne az árnyékokkal foglalkozzunk!

Igehely: Kol 2:16-23; Kulcsige: Kol 2:17 „Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.”

Pál a kolosséi gyülekezetnek egy határozott, kemény levelet írt! A gyülekezet elbizonytalanodott. Mi van a hívő élet középpontjában? Emberi teljesítmény, vallásos előírások megtartása? Pál szerint mindez „magunk csinálta kegyesség”. Milyen az igazi kegyesség? Az igazi kegyesség „ragaszkodik a Főhöz”, Jézus Krisztushoz, aki összetartja az egész testet. Úgy tűnik, a kolosséi gyülekezet Krisztus helyett a törvényt tette a központba. Egy törvényeskedő gyülekezet lett. Ennek a jellemzői: megtévesztés, rabság, emberi hagyományok, üres bölcselkedés, ítélkezés, alázat helyett alázatoskodás, tetszelgés, felfuvalkodás. Ennek ellentéte a Krisztus központú élet, a Krisztus központú gyülekezet. Mi jellemző erre? A szív felbátorodik, eljut a teljes bizonyosságra, meggyökerezett élet, hálaadás, új élet, a bűnbocsánat öröme, a győzelem bizonyossága és a győzelem megtapasztalása. Kedves Olvasó! Hagyd az árnyékokat, gyere a valósághoz, Krisztushoz! Az árnyékok eltűnnek majd, amikor a nap felkel! A világ világossága, Jézus Krisztus örökké Úr marad!

Pethő Albert

DÉLUTÁN | 

A világot legyőző hit

Igehely: 1Jn 5:1-5

Általában a világgal szemben védekező magatartást mutatunk. Hányszor halljuk komoly hívő testvérektől: nem engedhetjük, hogy a világ bejöjjön a gyülekezetbe. Nem engedhetjük be a családba, nem adhatunk neki helyet a saját életünkben. Mindez igaz! A mai Ige azonban ennél többet mond. A világ valami olyan, ami legyőzhető. Nem helyes az örökös rejtőzködés. Imaházainkat nem azért építettük, hogy nyugodtan elbújjunk a „világ” elől. A hit győzelem. A mi hitünk legyőzi a világot! Az első győztes maga Jézus Krisztus volt, aki a kereszten megszégyenítette a Sátánt. Nyilvánosan diadalt vett rajta. Feltámadásával szétzúzta a halált. Az Újszövetségi gyülekezet minden támadás ellenére néhány évtized alatt az akkor ismert világ minden pontján megjelent. Minél inkább üldözték, annál jobban erősödött. A mártírok vére maggá lett és százszoros termést hozott. Ma mintha megfordult volna helyzet. Európában imaházakat, templomokat zárnak be. Csökken az evangéliumi hívők száma. Semmi nem változott, csak a mi hitünk! „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk”!

Pethő Albert

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.