2018. október 3., szerda

DÉLELŐTT | 
A Jézus elleni hamis tanúskodás

Igehely: Mk 14:56-64; Kulcsige: Mk 14:56 „Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.”

Az Úr Jézus ellen sok hamis vádat hoztak fel ellenségei, hogy elveszítsék őt, de olyan tiszta volt az élete, hogy sehogy nem tudták befeketíteni. Akkor egyesek kiragadtak valamit az ő beszédéből, és azzal akarták megvádolni, hogy az ő templomukat le akarta rombolni. Persze két helyen sem talál a vád, mert a Jn 2:19-ben Jézus azt mondja: (1) romboljátok le ti, és (2) ő ugyanazt fogja visszaépíteni. Tudjuk, hogy az ő testének templomáról beszélt itt, annak haláláról, feltámadásáról. Az ellenségei most pont ezt a szavát teljesítik - és nem látják. Nem egyeztek a vallomások sem az igazsággal, sem egymással. De a főpap kitalálta mi legyen. Ha nem lehet elítélni hamisságért, elítélik az igazságért - amit ők nem tudtak elfogadni. És milyen csodálatos igazság, hogy Ő Isten Fia, aki a legmegtisztelőbb helyet foglalja el, és majd ő fogja megítélni a világot, amikor visszajön! Ezt ma sem tudja elfogadni sok ember. Te igen? Vigyázz, ne légy a Krisztus ellensége azáltal, hogy hamisan vádolsz másokat. Ha viszont Krisztus tanítványa akarsz lenni, akkor számolj azzal, hogy majd téged is rágalmaznak, és adott esetben az igazságért elítélnek. Vállald, megéri!

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Életet megtartó vállalkozás

Igehely: Mt 16:24-28

Semmiképpen sem mindegy, hogy kit követünk a valóságban! Magunkat, vagy valaki mást? Ki legyen az a más? Bibliai szentek, hitelődeink, vagy éppen Jézus? Az Úr Jézus Krisztus a mi egyetlen látható és tökéletes példaképünk!

Őt követni önmegtagadással jár. Önző vágyaink feladásával. Az Ő akaratának és vezetésének elfogadásával.

Őt követni keresztünk felvételével és hordozásával jár. Vagyis vállalnunk kell mások részéről a félreértésünket, kiközösítésünket, gyalázásunkat, elítélésünket, az igazságtalanul kapott szenvedéseinket.

Őt követni a nyomában maradással jár. Ami Vele történik, minket is közelről érint. Hozzá kívánunk hasonlítani egyre jobban. Nem az istentelen világhoz!

Aki elveszti a maga körül forgolódó életét Jézusért, tulajdonképpen megtalálja a valódi szolgáló életet!

Halhatatlan lelkünk értékesebb, fontosabb, mint bármi, amit a veszendő világ adhat külön-külön és együttvéve! A túl nagy földi elfoglaltság, a túl sok élvezet is örök lelkünk vesztét okozhatja!

Ismét eljön az Emberfia, hogy megfizessen mindenkinek cselekedetei szerint.

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.