2018. október 19., péntek

DÉLELŐTT | 
A Törvényszerű ember

Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”

Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7). Ízekre szaggatták a szabályokat, amelyekből aztán vita támadt. Isten óvjon meg a hasonló megnyilvánulásoktól gyülekezeteinkben. Isten üdvözítő tervét hit által kegyelemből ismerjük meg, és nem a szabályokból (4b) Isten parancsainak a célja nem az, hogy leterheljenek bennünket, és kiégjünk, hanem a tiszta, jó lelkiismeretű és őszinte ember és Isten iránti szeretet (5).

Egyébként a törvény nem az ellenségünk, nem az igaz ellen van, hanem az istentelen ember ellen, aki bűneiben él. A törvény rámutat a bajra, de a megoldást Krisztus váltságműve adja. Pál szerint az egészséges tanítás nem a törvény agyon boncolgatása és betartása, hanem a jó hír az evangélium hirdetése és hiteles képviselése ebben a társadalomban. Ez a mi feladatunk, hirdetni Krisztust, és rábízni teljes mértékben, hogy az emberek életébe vésse bele „szabályait”.

Mondd csak, mi az, ami megragadott, Krisztus vagy a törvény betűje és annak betartása?

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Dániel felmagasztalása

Igehely: Dán 2:46-49

Isten a titkok feltárója, Aki a király álmának megfejtése által felmagasztalta Dánielt. Babilónia királya arcra borult Dániel előtt, de természetesen Dániel Istenének szólt a hódolat és áldozat (47. v.). „A babiloniak nagyra értékelték az álmok magyarázatát, mert úgy hitték, hogy álmaikon keresztül az istenek szólnak hozzájuk.” Az egy igaz élő Isten szólt Nebukadneccar királyhoz, feltárva a jövőt. Dánielt nagy méltóságra emelte az Úr, ajándékokat és tisztségeket kapott, aki nem feledkezett meg társairól sem.

Isten és az Őt képviselő Dániel előtt arcra borult Babilónia királya. Természetesen, ez nem azt jelentette, hogy Dániel lett Babilónia királya. Az Úr térdre kényszerítheti a „nagyokat”, hogy elismerjék Őt és az övéit, sőt megbecsüljék őket.

Nebukadneccar álma, kutakodása és gyötrődése, majd az álom megfejtése életbevágó fontossággal bírt. Az embereket gyötrődésükből Isten tudja megszabadítani, és ebben az Övéit használja fel. Imádkozz azért, hogy lehess az Úr eszköze, ott, akkor és annak segítségére, akit Ő jónak lát.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.