2018. október 13., szombat

DÉLELŐTT | 
A kívánság elmúlik. Mi marad meg?

Igehely: 1Jn 2:15-17; Kulcsige 1Jn 2:16 „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.”

Azok a kívánságok, amikről a héten beszéltünk rövid távlatra vonatkoznak. Vannak dolgok, amiket hosszú távon szeretnénk elérni, (pl. család, karrier) de ezeket inkább céloknak nevezünk. Ezért mondjuk azt, hogy a kívánságok általában sürgetőek, mert szeretnénk őket a lehető leghamarabb elérni.

A kereskedelem mindig rádob egy lapáttal a sürgősségre: ma vedd meg! Most akciós! Ha későbbre halasztod, akkor már nem ez lesz a legújabb termék a piacon. Nem csoda, hogy a termékek változásának szédítő irama kívánságainkat is állandó változásban tartja. Talán tapasztaltuk, hogy a kívánságaink változnak, egyesek eltűnnek, mások lépnek helyükbe. Igénk arra figyelmeztet, hogy mivel a világ múlandó, az arra irányuló kívánságaink is azok. Értékben tehát alulmaradnak az örökkévaló dolgokhoz képest.

Vannak dolgok, amik nem múlnak el ezzel a világgal együtt. Fedezzük fel és vegyük ezeket birtokunkba!

Van-e olyan dolog, amit valamikor nagyon kívántál, de most már nem?

Ha igen, miért nem kívánod már? (megkaptad, megváltozott az ízlésed, értékrended...)

Van-e olyan kívánságod, amitől szeretnél megszabadulni? Ha igen, mit gondolsz, mit tehetsz ennek érdekében?

Szekrényes József

DÉLUTÁN | 

Éhúd kockázatos kezdeményezése

Igehely: Bír 3:12-27

A merényletnek mindig van kockázata. Sok minden üthet ki balul és ilyenkor a merénylővel nem sokat teketóriáznak. Mindezt nyilván felmérte Éhúd is, de vállalta a kockázatot népe felszabadításáért.

Balkezessége a hétköznapi életben hátrányt jelentett, lehet, azt mondták róla, „máshol úgysem sok hasznát vesszük” és éppen ezért küldték őt az adó átadására. Most viszont éppen a hátrányából kovácsol előnyt. Nem felkészületlenül, egy elhamarkodott felhevülés pillanatában indult. Nem olvasunk róla, de talán hónapok tépelődése előzte meg tettét. Mikor aztán döntött, előkészítette fegyverét és kitervezte a szökés útvonalát is.

Nem egyszer látjuk ugyanezt a forgatókönyvet: egy ember bátor lépése másokat von maga után, olyanokat, akiket félelmük addig lebénított. Ezt láttuk Jónátán magánakciója után, ez történt Illés Kármel hegyi győzelme után és akkor is, amikor Dávid legyőzte Góliátot.

Úgy érzed, tenned kell valamit, tűrhetetlen a helyzet? Azt gondolod alkalmatlan vagy a feladatra? Gondold meg jól, mérd fel a kockázatot, s ha Istentől van a dolog, tervezz és lépj (a merényletet és hasonlókat azért mellőzd). Talán épp általad akar változást hozni az Úr.

Szekrényes József

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.