2018. november 4., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A mulandók között is múlhatatlan Ige

Igehely: Mt 24:32-35; Kulcsige: Mt 24:35 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

Jézus, miután visszajöveteléről és annak előjeleiről beszélt tanítványainak, figyelmeztette őket, hogy „okuljanak a fügefa példáján”. A különféle eseményeknek jelzésértékük lesz. Jézus megmondta, hogy az ég és a föld elmúlik, de mindaz, amit ő mondott bizonyosan be fog következni. Talán kijózanító hatással volt ez a tanítványokra, akik el voltak bűvölve a jeruzsálemi templom szépségétől, sőt Jézusnak a figyelmét is fel akarták kelteni az épület időtálló voltára! Erre Jézus azt mondja nekik, hogy semmi sem maradandó ezen a földön, sőt még az „ég és a föld” is elmúlik. Péter levelében hasonlót olvasunk: az „egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek” (2Pt 3:10b). Ezért nem érdemes fölöttébb ragaszkodni a földi javakhoz, mert mulandók! Sokkal bölcsebb dolog Isten kinyilatkoztatott igéjében bízni és benne reménykedni. Ha nyitott szemmel járunk, láthatjuk, hogy minden mulandó körülöttünk. Semmi, amihez ragaszkodunk itt a földön, nem tart örökké. Lehet ez munkahely, ház, autó, vagyon, de még az emberi kapcsolatok is ideiglenesek. Egyszer még a leghűségesebb házastársakat is elválasztja egymástól a halál. Nem baj az, ha mindezekkel rendelkezünk az életben, a probléma abból származik, ha ezeknek örök értéket tulajdonítunk. Ne felejtsd el, hogy az örök élet szempontjából ennél többre van szükség! Örök értéke csak Isten szavának van. Erre Jézus nyomatékosan figyelmeztette az övéit. Ezért van szükség arra, hogy olvassuk a Bibliát, ami Isten kinyilatkoztatott beszéde. Belőle ismerhetjük meg Istent, aki Teremtő, Gondviselő és Megváltó. Mikor kőműves voltam, állványon kellett dolgoznom. Sokszor olyanon is, amiben kételkedtem, hogy megtart. Mivel élet vagy halál kérdése, hogy milyen állvány van a lábad alatt, folyton nyugtalan voltam a gyenge állványokon, ezért amennyire csak lehetett a következőt igyekeztem minél biztonságosabbra készíteni. Nem mindegy, milyen talajon járunk. Sokszor azt gondoljuk, hogy ha földet érzünk a lábunk alatt, akkor biztonságban vagyunk. Az örök életre nézve egyedüli biztonságot az ad, ha életünket Isten beszédére építjük.

Milyen talajra építetted eddig életedet?

Milyen változást idézett elő életedben Jézus Krisztus beszéde? ”

Sebestyén László

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk egyedül élő, magányos testvéreinkért! – Préd 4:9-10

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Elhívatásod, hogy testvéri szeretetet tanúsíts – 1Jn 2:1-17 (Aranymondás: 1Jn 2:10)

DÉLUTÁN | 

Betekintés a mennybe

Igehely: Jel 4:1-11

Amikor János betekintést nyert a mennybe, olyan dolgokat látott, amik itt a földön nincsenek, ezért csak hasonlatokban volt képes beszélni azokról. Bár mi sem tudjuk tökéletesen megmagyarázni János látomásait, mégis egy dolog biztos: Isten a királyi széken ül és ítéletre készül, a mennyben pedig mindenki neki ad dicsőséget.

János testen kívüli elragadtatás által, felszólításra belép egy ajtón a mennybe. Isten trónszéke előtt találta magát. Ez az elragadtatás jelképe annak az elragadtatásnak, amikor majd Krisztus magával ragadja az övéit. Nem kapunk leírást arról, hogy milyen alakja volt a királyi széken ülőnek, de körülírja annak dicsőségét, Aki tekintetre hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz. Ezek olyan drágakövek voltak, amelyek Izrael főpapjának ruháját díszítették, hogy emlékezzen a nép minden tagjára. Jánosnak ez a látomása azt üzeni nekünk, hogy Isten az ő dicsőségében sem feledkezik meg népéről, aki a Bárány vére által megtisztult. A királyi szék körüli szivárvány is emlékezteti Istent a Nóéval kötött szövetségre. Bár ítélet készül e föld lakossága ellen, de Isten nem veszíti el azokat, akik az ő nevét segítségül hívják. A királyi széket körbe vette huszonnégy trón, mindegyiken egy fehér ruhába öltözött vén ült, fejükön aranykoronával. Ők minden idők szentjeit képviselik, akik az elragadtatásban és az első feltámadásban részesülnek. Az, hogy a trónszékből villámlások és mennydörgések törtek elő, az ítélettel kapcsolatos.

János a királyi szék előtt lát valami nehezen kifejezhető dolgot. Olyan volt, mintha üvegtenger lett volna. Ez a kép is Isten dicsőségét szemlélteti, ami leírhatatlan egy ember számára. A trón előtt négy lelkes állatot lát, akik éjjel és nappal, szüntelen imádják Istent. Dicsőítésükből kivehető, hogy jól ismerik Istent. Szent, mindenható, örökkévaló Isten ő, aki egyedül méltó a dicsőítésre. Nabukadneccar király, amikor felismerte ezt, így szólt róla: „a föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le kezét és mondhatja neki: mit csinálsz?” (Dán 4:32).

Fontos, hogy a mi dicsőítésünk is Isten ismeretén alapuljon.

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.