2018. november 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Egyre növekvő hit

Igehely: 2Thessz 1:1-10; Kulcsige: 2Thessz 1:3 „Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban.”

A mai ember nagyon szereti a kézzelfogható, érzékszerveinkkel érzékelhető dolgokat. Még értelmi vagy érzelmi képességeket is igyekszünk lemérni tesztek és kiértékelések által. De vajon hogyan mérhető a hit?

A héten már több olyan igével foglalkoztunk, amelyek mustármagnyi vagy kicsiny hitről, valamint a hit növekedéséről beszéltek. A mai igében Pál apostol hálát ad Istennek azért, mert a thesszalonikai gyülekezet hite nőttön-nő. Olvasunk arról a körülményről is, amely lehetővé tette azt, hogy a testvérek hitének mértéke nyilvánvalóvá váljon. Ez éppen a Krisztusért való szenvedés és üldöztetés volt. A levél címzettjei nemcsak beszéltek valamiről, amit nem láttak, de amiben hittek, hanem készek voltak testi szenvedést és nyomorúságot átélni ezért a hitért. Így Pál bátorításul emlékezteti őket arra, hogy Isten országa és eljövendő ítélete valóság és igazság, amiért akár életünket is érdemes feláldozni.

Vajon a mi hitünket hogyan méri le a szenvedés? Visszanézve az elmúlt évekre, látjuk-e azt, hogy hitünk nőttön-nőtt?

Bálint Dávid

DÉLUTÁN | 

Megtudják, hogy az Úr az én nevem

Igehely: Jer 16:19-21

Az ismeret, a tudás mindig kívánatos volt az ember számára, amiért nagy árat is készek voltak fizetni. Ugyanakkor az igazi tudás birtokába az Isten által kijelölt úton lehet csak eljutni. Ennek első állomása, az atyáinktól örökölt hiábavaló természet felismerése, ami hamis dolgok tiszteletét, a tehetetlen bálványok imádatát helyezi előtérbe.

Az igaz ismeret második állomása az Úr nevének erődítményként, védő bástyaként és biztos menedékként való elismerése a szükség, a nyomorúság idején.

A következő lépés, hozzá jönni, igénybe venni mindazt, ami úgy lehet az enyém, ha elfordulok a magam képzelte, alkotta bálványoktól, amelyek nem segíthetnek rajtam.

Mindezt Isten maga ismerteti meg velünk a Szentlélek iskolájában, ami a hívők legmagasabb fokú egyeteme. Itt ismerhetem meg igazán átszegzett kezének újjáteremtő munkáját. Így ismerhetem meg mindenekfelett való, bűnbocsájtó, istenfiúságot ajándékozó és életemet hit által megtartó hatalmát. Az Ő általa kijelölt úton járva ismerhetem meg, és hordozhatom azt a nevet, ami minden név fölött való.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.